„Az ország déli határának régtől fogva minden tavasszal esküdt ellensége volt az árvíz. Áradáskor a Tisza mentén lévő tavak és erek színültig teltek. A környéket gyakran elöntötték a vadvizek. Az ember örökös harcban állt a természet erőivel. Ezeken a helyeken csak a halászok, s mellettük a rétifarkasra, rókára, hódra, vidrára, túzokra, gémre, darura, kócsagra, vadlúdra, vadkacsára vadászó pákász-madarász nép élhetett meg. Szinte páratlan vadászterület kínálkozott, melyet a Tisza környékének népe ősidőktől fogva ki is használt.”

(Részlet a könyvből)