„Transzilvánia egykori sóútjain olykor még ma is föltűnik egy énekes. Úgy lehet, valóban vasparókája van. Talán az is lehetséges, hogy Transzilvánia következő nemzeti hőse az ő szemfogából fog megszületni. Ez az énekes leginkább mégis arról nevezetes, hogy kizárólag vándoroknak énekel. S bár a vándorok leginkább magukról hallanának dalokat, a vasparókás mégis csak arról hajlandó énekelni, aki éppen az imént haladt tovább.”

(Részlet a könyvből)