„Igen, van olyan szenvedély, ami azt a pontot keresi, amelyben - mintegy végső megoldásként - önmagát is kiolthatja. Nagy megkönnyebbülés elhagyni ezt a néhol nyomasztóan személyes könyvet, már csak azért is, mert e versek szenvedélyét ilyesfélének gondolom, s utólag azt is jó érzéssel konstatálom, hogy sem végpont sem befejezés, sem megoldás nem volt. Nem történt jóvátehetetlen pazarlás. Amikor ezt az ajánlást fogalmazom, néhány nap, és 1991-et mutatnak a kalendáriumok. Tudják, elhatároztam, hogy új életet kezdek. Néhány napja találtam egy követ, s bár fogalmam sem volt, miféle, azt azért jól tudtam, bárkit szíven dobhatnék vele. Ezt pedig ugye akárki megteheti. Mondom, új életet kezdek. A kő neve? Például. Hála Istennek, a dolgok türelmesek. De csak arra várnak, aki maga is türelmes. Aki, ha kell, be tud állni még egyszer a sorba.”

(A szerző ajánlása)