„A Gramsci-család éppoly összetett, mint a szárd élet. Az apa Francesco Gramsci görög-albán eredetű tisztviselő, a mama, Peppina Marcias, szárd. Hét gyermek volt a családban. Köztük Antonio a negyedik. Gramsci sorsa pedig olyan, mint Luigi Taras festményei. A néhány hónapos Antonio kiesik az őt dajkáló kezéből. Púpos lesz, alacsony növésű, de rendkívüli szellem. Hét éves, amikor apját bebörtönzik. A "Mama" egyedül marad a gyerekekkel. Roppant szegények, kenyérgondjaik vannak, de a család erős, szilárd erkölcsű. Antonio kerékpárral jár iskolába a szomszéd faluba. Gramsci falusi szárd gyerek, de az iskolában már ismerkedik az olasz kultúrával is. A szárd gyökerek, nyelv óriási szerepet játszottak egész életében, szellemi fejlődésében, nyelvészeti tanulmányaiban, politikai küzdelmeiben, de nehéz élethelyzeteiben is (börtön, betegség, elhagyatottság).”

(Részlet a könyvből)