|
Pályakép
A Tömörkény Gimnáziumban érettségizik, a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-rajz szakán végez Fischer Ernő és Vinkler László tanítványaként, a Képzőművészeti Főiskolán Balogh Jenő a mestere. A filozófia és az összehasonlító irodalomtudományok doktora.
Iskoláinak elvégzése után először szőnyegszövéssel, majd linóleummetszetek készítésével foglalkozik. Grafikusként, exlibris készítőként 1972 óta rendszeresen szerepel kiállításokon itthon és külföldön is. A budapesti - azóta már elhunyt - Galambos Ferenc a hetvenes évek közepén kritikát ír alkotásairól a Nordisk Exlibris Tiddskrift című képzőművészeti folyóiratba, amelyre felfigyel Helmer Fogedgaard, a dán királynő könyvkiadója, és több művét is megjelenteti kiadványaiban. Tóth Rózsa sorban kapja a meghívásokat, megbízásokat Európa különböző részeiből; a belga és a svájci televízió riportfilmet készít vele. Alapító tagja lesz a Sint-Niklaas Nemzetközi Grafikai Centrumnak. Híres olasz műgyűjtők is felveszik vele a kapcsolatot.
1988-tól fafaragással is foglalkozik. 2001-ben Szegedért emlékérmet kap a várostól. Jelenleg az SZTE Ságvári Általános Iskolája mellett a HAMMIDO és a Mester Tanoda művészeti iskolákban is tanít.
A teljesség igénye nélkül említjük meg az Országos Kisgrafikai Biennálékon, a Dél-alföldi Tárlatokon, a Magyar Nemzeti Múzeumban A természet világa kisgrafikán, a debreceni Déry Múzeumban a Virág az exlibriseken című kiállításokon való szereplését. Külföldön az európai országokon - Belgium, Dánia, Hollandia, Németország, Portugália, Olaszország, Szovjetunió - kívül Japánba és Kínába is eljutottak művei. A tokiói Kodály Intézet által kiadott Bartók-életrajzot Tóth Rózsa Kékszakállúcímű grafikája díszíti.
Az Ady-, József Attila-kötetek illusztrációi is tükrözik azt a komplex szemléletet, mely okatátási tevékenységét jellemzi: egy-egy kor irodalmi, kultúrtörténeti, képzőművészeti vonatkozásait szintézisben tárja a hallgatók - tanulók elé. Alkotásaiban bizonyos szecessziós stílus figyelhető meg, a művész a természet érzékelhető részleteit, táji élményeket, virágokat, fákat, embereket, emlékeket jelenít meg. Jellemző még az árnyképszerű alakábrázolás is, amely bevezeti a szemlélőt egyfajta fekete-fehér képi világba, ahol a fekete a domináns.
|
