A mû harmadik része Babilon tornyáról, annak építésérõl és a nyelvek ’öszve-vesztésérõl’ szól.
 

„Midõn el-érte vólna a’ Torony az Úr tanatsában el-végzett pontomot: le-szálla véletlenül a’ teremtõnek fenyítõ veszszeje: meg-bomlott véletlenül ez építõ kõmívesek nyelve, el-annyira él ütött egyik szózatja a’ másikétól, hogy mint egy esze veszett modjára sem nem érthette egyik a’ másiknak szavát, sem maga szívének járását társának ki nem nyilatkoztathatta. Veszeszszûk öszve nyelveket, ugymond az Úr: és ez az Írásban említett nagy tsoda-tételeknek valóban egyike. …
 

’S így a’ munkással együtt a’ munka meg-álla:
A’ Torony a’ kányákra maradt, ’s görbére lesütvén
Tsonka fülét, az egyet már nem rettenti fejével.”