Balázs Béla neve a bécsi Rikola-Verlagban megjelent Hét mesé-je óta nagyon komolyan ismerős nekem. De ezek az új mesék valóban bámulatra méltók … Ódon kínai történetek stílusára emlékeztető próza, melyet civilizált egyszerűségében, valóban maga Lao-Tse, a „Vén gyermek” írhatott volna, akiről az egyik történet szól és akivel, mint az istennövendékek tanítójával ezt mondatja Balázs: A gyermek teste ifjú, de a nemzedék „A nemzedék Szelleme régi benne és öreg.” Íme ez Kína! És a magyar költő meséi bensőséges és gyengéd ismerői ama öreg, okos és gyermeteg emberiesség szellemének. De amit különösképpen meg kell bennük csodálnom, az a szerencsés, invenciózus találékonyság és a metafizikai mélység. Legfurcsább excentrikusságuk is - győződjenek meg róla - a legszellemesebb, legmeglepőbb és legszívderítőbb novellisztikus fordulatban jelenik meg. Ajánlom az olvasónak, hogy evvel a szép könyvvel jó órában foglalkozzék. Thomas Mann |