Balázs Béla a jeles főreáliskolai érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán folytatja tanulmányait. Bekerül az Eötvös Kollégiumba, ahol elmélyült világirodalmi és filozófiai stúdiumok, alkotásra serkentő, élénk szellemi légkör gyakorol rá hatást. Mély, életre szóló barátságot is itt köt Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával.

Zömök, erős testalkatú sportember volt ekkoriban, kitűnő táncos. Boltozatos homloka, szépen felépített klasszikus arca nemsokára híres fotográfusok kedvelt tárgya lett - s persze a nőké, akik körülrajongták.

A nagy műre való felkészülés idejét élték. Az Eötvös-kollégisták az európai műveltségbe fogódzkodnak. Ám a szegény sorsú egyetemi hallgatók, a félfizetéses - ilyen volt Balázs Béla is - vagy ingyenes kollégiumi tagok sem az egyetemi lapokban, sem más közéleti fórumokon nem érvényesülhettek. Egyetemi társa, Juhász Gyula - a stílusgyakorlatok titkáraként - szervezte Négyessy-szeminárium lett első irodalmi érvényesülésének színtere - sok más nyugatos társával egyetemben.
Kodály Zoltánnal együtt minden lehetséges alkalmat megragadtak műveltségük gyarapítsára, tanultak régi magyar irodalmat, zenetörténetet, esztétikát, filozófiát, köztük a legújabbakat.

1904-től bekapcsolódott a színház megújítására vállalkozó Thália Társaság munkájába, ekkor kötött életreszóló, bár változó intenzitású és töltetű barátságot Lukács Györggyel.

Szegedi lakásuk népdalgyűjtő kirándulások támaszpontja lett: 1905 tavaszán Kodállyal, 1906 nyarán Bartókkal járta Balázs Béla a környék falvait. Ezek az utak valóban tudományos szenvedélyből, Magyarország felfedezésének szándékában szerveződtek.

„1905 tavaszán, illetve nyár elején ... Kodály néhány hétre lejött hozzánk Szegedre. A környéken népdalokat akart gyűjteni. Nagyon jó barátok lettünk mi is. Reggelenként Herberttel kimentünk a Tisza mentén lévő helyekre, falvakba: Tápé, Deszk, ... Algyő, Szőreg, Kamarás, Szatymaz és még más, Szegedhez közel eső falvakban... Kodály mindig hozott haza «zsákmányt».” (Bauer Hilda)

1906-ban egyetemi diplomát szerzett, és még ebben az évben egyéves ösztöndíjat kapott, hogy szakdolgozatához anyagot gyűjtsön. Először a bécsi, majd a berlini és párizsi egyetemre iratkozott be egy-egy szemeszterre. Az ösztöndíjjal járó 1000 koronát barátjával, Kodály Zoltánnal megfelezte és így mehettek ki ketten egy ösztöndíjból. Külföldi tanulmányútján megismeri a kortárs írókat, Oscar Wilde, Hauptmann, Anatole France, Gide és Gorkij műveit. Berlinben Wilhelm Dilthey és Georg Simmel hallgatója volt.

1909-ben jelenteti meg doktori értekezését Friedrick Hebbel drámaköltészetéről.


Vissza