|
A nagy műre való felkészülés idejét élték. Az Eötvös-kollégisták az európai műveltségbe fogódzkodnak. Ám a szegény sorsú egyetemi hallgatók, a félfizetéses - ilyen volt Balázs Béla is - vagy ingyenes kollégiumi tagok sem az egyetemi lapokban, sem más közéleti fórumokon nem érvényesülhettek. Egyetemi társa, Juhász Gyula - a stílusgyakorlatok titkáraként - szervezte Négyessy-szeminárium lett első irodalmi érvényesülésének színtere - sok más nyugatos társával egyetemben. 1904-től bekapcsolódott a színház megújítására vállalkozó Thália Társaság munkájába, ekkor kötött életreszóló, bár változó intenzitású és töltetű barátságot Lukács Györggyel. Szegedi lakásuk népdalgyűjtő kirándulások támaszpontja lett: 1905 tavaszán Kodállyal, 1906 nyarán Bartókkal járta Balázs Béla a környék falvait. Ezek az utak valóban tudományos szenvedélyből, Magyarország felfedezésének szándékában szerveződtek. „1905 tavaszán, illetve nyár elején ... Kodály néhány hétre lejött hozzánk Szegedre. A környéken népdalokat akart gyűjteni. Nagyon jó barátok lettünk mi is. Reggelenként Herberttel kimentünk a Tisza mentén lévő helyekre, falvakba: Tápé, Deszk, ... Algyő, Szőreg, Kamarás, Szatymaz és még más, Szegedhez közel eső falvakban... Kodály mindig hozott haza «zsákmányt».” (Bauer Hilda) 1906-ban egyetemi diplomát szerzett, és még ebben az évben egyéves ösztöndíjat kapott, hogy szakdolgozatához anyagot gyűjtsön. Először a bécsi, majd a berlini és párizsi egyetemre iratkozott be egy-egy szemeszterre. Az ösztöndíjjal járó 1000 koronát barátjával, Kodály Zoltánnal megfelezte és így mehettek ki ketten egy ösztöndíjból. Külföldi tanulmányútján megismeri a kortárs írókat, Oscar Wilde, Hauptmann, Anatole France, Gide és Gorkij műveit. Berlinben Wilhelm Dilthey és Georg Simmel hallgatója volt. 1909-ben jelenteti meg doktori értekezését Friedrick Hebbel drámaköltészetéről. |