Balázs Béla Bauer Herbert néven született 1884. augusztus 4-én Szegeden. Édesapja a pesti születésű Bauer Simon Bécsben, Berlinben és Párizsban folytatott pedagógiai, filozófiai tanulmányokat. Hazatérése után 1875-ben nevezték ki a Szegedi Főreáliskola magyar-német szakos tanárának - Goethe, Moliere drámáit magyarázta és fordította. Édesanyja Lévy Jenny - Poroszföldről, Elbingből származott - a Szegedi Leánynevelő Intézetben tanított. Az idegen országbeli szép leány - ahogy az író nevezte édesanyját - nem sokáig taníthatott a Vasút utcai felső nőnevelő intézetben, mert a Tisza 1879-ben, egy márciusi éjszakán olyan tajtékos áradatot zúdított a városra, hogy majdnem tengerré változtatta az egész környéket. Bútorok és hulladékok úsztak a vízben, csak egyetlen hely emelkedett ki az áradatból, az az utca, amelyben a leánynevelő intézet volt. Annak ablakából nézett ki reménytelenül a magyarul alig tudó Jenny kisasszony, mert az árvíz miatt bezárt az intézet, és más kenyérkereset után kellett néznie. Ez a nagy árvíz sodorta össze Balázs Béla leendő szüleit.

Baueréknek három gyermekük született: Herbert volt a legidősebb, húga Hilda, öccse Bauer Ervin, aki később neves biológus és Kaffka Margit második férje lett.

1890-ben - egy szerencsétlen kimenetelű fegyelmi tárgyalást követően - Lőcsére helyezik az édesapát, így a család vele tart. A szülőknek száműzetést jelentett az ország második városából a világtól elzárt, ismeretlen városkába kerülni. Lőcse ebben az időben nagyrészt német ajkú és szlovák lakosságnak adott otthont, akik híven ápolták a kuruc és az 1848-as hagyományokat, a Rákóczi és Kossuth-kultuszt. A családfő halála után 1898-tól ismét visszaköltöztek Szegedre.

Éppen akkor tértek vissza, amikor az alföldi városban és környékén soha nem látott erővel lángolt fel a társadalmi elnyomás elleni küzdelem. Lőcse "tündéri idillje" után Szeged, a 15 éves Herbert számára - bár nem tudatosan - vihar előtti fellegekkel terhes harctérnek mutatkozik.

„Hanyatt terült utcákkal, aléltan elnyúlva, nehéz álomban fekszik a város, porosan, és mintha már félig befútta volna a pusztai homok. Foglya a földnek. Itt a rónaság uralkodik, és az örök. ”

1900. december 25-én a Szegedi Naplóban jelenik meg első verse. 1902. május 17-én a Szegedi Főreáliskolában 25 év előtt érettségi vizsgát tett volt iskolatársakat Bauer Herbert VIII. osztályos tanuló üdvözlő, meleg beszéde fogadta, mely a régi tanulótársakat éppen úgy, mint az intézet jelenlegi tanulóit, de a jelen volt nagyszámú közönséget is mélyen meghatotta.

Vissza