|
Balázs Béla a háború kitörésekor a „menj és szenvedj te is” jelszót magáévá téve úgy gondolja, hogy szerepet kell vállalnia ebben a kataklizmában. Önkéntesnek jelentkezik. A háborúba való jelentkezése az első pillanatban érthetetlennek tűnhet. Máig vita tárgya, hogy miért tette meg - ha csak átmenetileg is - ezt az „őrült elhatározást”, miért választotta a lövészárok „egyenlősítő erejét”. Vajon nacionalista indítékból vagy az egészséges férfi szégyenérzetéből, vagy a menekülés, vagy talán a feltűnés vágyától hajtva vállalta a háborút? Talán a legfőbb ok: a magányosság. A politikai élet periférikusabb részén élő írók - köztük Balázs Béla is - elsősorban érzelmileg reagáltak a háborúra. Balázs Bélára már az első naptól kezdve az jellemző volt, hogy „ott akar lenni, ahol a milliók vannak”. Önkéntes jelentkezését az az egy évtizedes küzdelem motiválta, melynek mozgatórugója a kettős vágy: kiszakadni a közösségből, majd elmerülni benne. Az éltető közegből való kiemelkedés az évek során sikerült: egyéniséggé vált, önmagát művészi szinten kifejező egyéniséggé. Ezenközben azonban a magaválaszotta „országúton” nagyon egyedül maradt, nem sikerült „egy eszmében egyesülni”, ezért ellenállhatatlan vágy hajtotta újabb közösségek felé.
1914-ben megsebesült és Szabadkára került hátszolgálatra - irodai munkára - majd 1915 augusztusában őrmesterként leszerelték és helyezték újra a fővárosba, mivel mint tanárt véglegesen felmentették a hadiszolgálat alól. 1915-1916-os lírájára mindinkább a prófétai magatartás a jellemző. Erősen hisz abban, hogy javára kell válnia az emberiségnek, még akkor is, ha nem tudja még, hogyan. Olyan intellektuális közegre, eszmecserékre vágyott, amelyek megkönnyíthetik a művész, a háborútól megzavart egyén tájékozódását, tisztánlátását. Naphegy utcai lakására olyan embereket hívott meg, akik ebben a küldetésben segítségére lehettek. Így alakult meg a Vasárnapi Társaság. Tagjai Lukács György, Ritoók Emma, Hajós Edith, Fogarasi Béla, Lesznai Anna, Antal Frigyes műtörténész (Hajós Edith húgának első férje), Mannheim Károly, Hauser Arnold művészetszociológus, Gergely Tibor festőművész (Lesznai Anna későbbi férje), Tolnai Károly történész, Gyömrői Edit (később József Attila pszichoanalitikusa), Polónyi Mihály, Hamvassy Anna (Balázs Béla későbbi második felesége) és Rényi Edit. Az összejöveteleken - melyeknek témaadója legtöbbször Lukács György volt - sorra vették a filozófusokat, a nagy művészeket, moralistákat, hogy mozgalmuk számára - mely erősen különbözött a Nyugat esztétáinak semlegességétől - megfelelő szellemi elődöket találjanak. |
„Hosszú asztaloknál barrikádjai mögött ültünk, szigorú nyomtatott blankettákon könyökölve, és a nyomor és az éhség támadott asztalbarrikádok ellen… és most már bizonyos, ott lett bizonyossá, hogy nekem is el kell mennem, hogy éhhezem és fázzam, vérezzek, és hogy árulónak érezzem magam mindaddig, míg vannak, akik nálamnál többet szenvednek.” (Lélek a háborúban)
