Batsányi János, a magyar irodalom markáns egyénisége tapolcai kispolgári család fia. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban majd Pesten tanul. Közben nevelői állást vállal Orczy Lőrincnél, kora neves költőjénél. A Magyar Hírmondóban 1785-ben lát napvilágot a fiatalon elhunyt tanítvány és barát, Orczy István halálára írt költeménye. A jogi egyetem befejezése után, 1785-ben Kassára kerül, ahol a kamaránál írnok, majd gyakornok.
      Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapítja a Magyar Museum című lapot (1788-1792), amelyet a második számtól egyedül szerkeszt. Itt bontakozik ki költői pályája és jelennek meg országos feltűnést keltő versei. A franciaországi változásokra címû költeménye a Magyar Museum 1792. évi kötetében jelenik meg.
      Bár a Martinovics-mozgalomban közvetlenül nem vesz részt, versei miatt perbe fogják. 1793-ban elveszti állását, Budán elfogják, majd egy évi fogságra ítélik és Kufsteinba szállítják. Itt írja legszemélyesebb hangú verseit, a Kufsteini elégiákat.
      Szabadulása után Bécsben telepszik le, feleségül veszi a híres osztrák költőnőt, Baumberg Gabriellát. Festetics György támogatásával a dunántúli irodalmi kör egy kiadványsorozatot tervez a magyar írók és költők jelesebb műveiből Magyar Minerva címen. Ennek első köteteként adja közre Batsányi Ányos Pál verseit 1798-ban. Dolgozik Osszián-fordításán is, amelyből azonban csak az Iniszthonai háború jelenik meg. 1809-ben Napóleon csapatai megszállják Bécset. Batsányi közreműködik Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványának fordításában, ezért kénytelen a béke megkötése után a kivonuló francia sereget követni. Bécsből a francia csapatokkal Párizsba megy. Napóleon évi kétezer frank járadékot biztosít számára. Ezt a járadékot azután is kapja, hogy 1815-ben, Párizs elfoglalása után osztrák fogságba - Dijonba, Brünnbe majd Spielberg várbörtönébe - kerül.
      Felesége közbenjárására 1816. augusztus 14-én szabadul. Linzbe száműzik. Hazájától, s az éledő magyar irodalomtól elszakadva él. Csupán a keszthelyi körrel, s Festetics Györggyel tart egy ideig kapcsolatot. Linzi korszakának irodalmi dolgozatai, kritikái, nyelvészeti vitái a Tudományos Gyűjteményben, a Szépliteratúrai Ajándékban s a Hasznos Mulatságokban jelennek meg. A magyar tudósokhoz írott tanulmányában (1821) a régi költőket - Faludi Ferencet, Gyöngyösi Istvánt - dicséri, és támadja a nyelvújítást.
     1827-ben kiadásra készíti verseinek gyűjteményes kötetét, amelyet 1793 óta készült kiadni. (A Somogyi-könyvtárban õrzött kötet a költõ saját bejegyzését tartalmazza.) Verseinek második kiadása némileg változtatott tartalommal 1835-ben jelenik meg. Ekkor küldette el elõször az Egyetemi Nyomdának a kinyomtatandó kötet alapszövegeként azt a kéziratcsomót, amelyet a költõ 1834 első felében írt le Linzben, s amely hasonmás kiadásban kéziratként is napvilágot látott.
      A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1843-ban levelező tagjává választja, de a 80 éves költő nem is felel az értesítésre. Könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. A hálás utókor elérte, hogy hamvait szülőföldjére, Tapolcára hazaszállítsák.