A Batthyány-kormány megalakítása
A bécsi forradalom hírére (1848. márc. 13.) az országgyűlés felirati javaslatát a két ház követei elvitték a császárvárosba. A pesti forradalom hatására V. Ferdinánd szóbeli meghatalmazást adott István nádornak Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. István nádor 1848. március 17-én kormányalakítással bízta meg Batthyány Lajost.
Az 1848. évi III. törvénycikk értelmében a minisztérium - ha az elnök nem vállal tárcát - „kivüle még nyolcz ministerből áll.”
A Batthyány-kormány tagjai: a liberálisokhoz tartozott Kossuth Lajos pénzügyminiszter és Szemere Bertalan belügyminiszter. Deák Ferenc igazságügy-miniszter és Klauzál Gábor földművelés-, ipar - és kereskedelemügyi miniszter képviselte a mérsékelt liberálisokat. A centralisták táborából jött Eötvös József báró, vallás- és közoktatásügyi miniszter. A közlekedés- és közmunkaügyi miniszter, Széchenyi István gróf pártállását nehéz meghatározni. A konzervatívok közül egyedül Esterházy Pál herceg került a kormányba. Párton kívüli a kinevezésekor még Itáliában lévő Mészáros Lázár hadügyminiszter.

Az utolsó rendi országgyűlés Pozsonyban - április törvények
V. Ferdinánd 1848. április 11-én személyesen rekesztette be az utolsó rendi országgyűlést, s ezzel egyidőben sor került az 1848-i törvények szentesítésére. E jelentős fejlemény ugyan nem oldotta meg a magyar társadalomban meglevő problémákat, de jelentős segítséget adott a forradalom vezetőinek. Az úrbéri viszonyok eltörlését, az ősiség eltörlését, a papi tized megszüntetését, az önálló magyar kormány felállítását, Erdélynek a magyar koronával való választását, a közteherviselést, a nemzetőrség felállítását és a sajtótörvényt foglalták törvénybe.

A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építette a XVIII. század végén klasszicista stílusban. Itt tartották az utolsó magyar rendi országgyűlést 1847-1848-ban.

A honvéd zászlóaljak megszervezése
A kabinet első hónapjában Batthyány magára vállalta a Lombardiában, ezrede élén álló Mészáros Lázár helyettesítését. Így Batthyánynak kettős minőségben kellett szembenéznie azzal, hogy az országban állomásozó cs. kir. katonaság nem engedelmeskedik a kormánynak. A helyzet tisztázására Bécsbe utazott, s elérte, hogy a király május 7-én kéziratot bocsátott ki, amely szerint az országban állomásozó sorkatonaság felett a magyar honvédelmi miniszter rendelkezik.

Az első népképviseleti országgyűlés
Batthyány az 1848. július 5-én megnyílt ülésszakon keveset szerepelt, többnyire csak olyan alkalommal, amikor a kormány döntését fontosnak tartotta. Batthyány augusztus 27-én Deák Ferenc kíséretében Bécsbe ment, hogy a fenyegető horvát támadás miatt fontos katonaállítási és a papírpénz kibocsátásáról intézkedő törvényeket a király szentesítse. Bécsben azonban nem tárgyaltak velük, s közben a király megküldte a nádornak az osztrák kormány Államiratát, amely szerint nem állt jogában szentesíteni az áprilisi törvényeket. Batthyány lehetetlen helyzetbe került, így szeptember 11-én minisztertársaival együtt lemondott. István nádor azonban ezt nem hagyta jóvá és 1848 szeptember 12-én újból Batthyányt bízta meg kormányalakítással.

A védelem megszervezése
A horvát támadások miatt Batthyánynak legfontosabb feladata volt a védelem megszervezése. Batthyány szeptemberben 13-án elrendelte a jóvá nem hagyott újoncozási törvény végrehajtását.
Lamberg meggyilkolása után Batthyány október 2-án beadta lemondását a királynak. Egyben értesítette az országgyűlést, hogy visszaadja sárvári képviselői mandátumát. Mivel újraválasztották, decemberben visszatért a király által már feloszlatni rendelt országgyűlésre. December 31-én, amikor a kormány a közeledő osztrák had elől Debrecenbe készült, Batthyány azt javasolta, hogy az országgyűlés indítson fegyverszünetet kérő delegációt Windischgrätz herceghez, az osztrák sereg főparancsnokához. Az ülést ezt jóváhagyta, s az öttagú bizottságba Batthyányt is beválasztották.

Batthyány elfogatása és elítélése
A küldötteket Windischgrätz herceg csak mint magánember fogadta, de Batthyány megjelenését megtiltotta. Amikor az osztrákok Pestet megszállták a küldötteket január 8-án visszakísérték a fővárosba. Batthyányt még aznap este a Károlyi-palotában letartóztatták és Budán bebörtönözték.

Batthyány pere
Batthyány ellen nem volt hivatalos elfogatóparancs. Windischgrätz azonban tudta, hogy az udvari körök és a felső katonai vezetés mennyire gyűlölik Batthyányt. Azonnal kiadta az utasítást a per előkészítésére. A budai várból Batthyányt és harminckét fogolytársát 1849. április 23-án sietve útnak indították a karintiai Laibachba. Júliusban Haynau főparancsnok utasítására a foglyokat Pozsonyba, majd titokban vonaton Bécsen át Olmützbe szállították.

Olmütz
Olmützben öt napon át folyt Batthyány pere a hadbíróság előtt., amely felelősségre vonta mind a miniszterelnöksége idején terhére rótt cselekedetei miatt, mind azok miatt, amelyeket a vád szerint lemondása után követett el. A védelem lehetőségétől megfosztva, hamis tanúk vallomásaira alapozva a hadbíróság 1849. augusztus 30-án felségárulás vádjával elmarasztalta, kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte az első felelős kormány fejét.

Batthyány kivégzése
Haynau megerősítette a halálos ítéletet és egyben elrendelte, hogy a kivégzésnek október 6-án, Latour hadügyminiszter halála napján kell megtörténnie. A büszke gróf éjjel a siralomházban olyan mély sebet ejtett a nyakán, hogy elkerülte az akasztást. Így a „por és a golyó” végzett az első magyar miniszterelnökkel.