Brunswick Ferenc és Beethoven

Brunswick Ferenc (1777-1852), Teréz öccse meghitt barátja volt Beethovennek. Nagy zenekedvelõ és kítûnõ csellista lévén sokszor játszott Beethoven társaságában. Sûrû levelezést folytatott a mesterrel, bár Beethoven rossz levélíró volt, mindig figyelmesen válaszolgatott neki és leveleiben "Kedves barátom"-nak, "Testvérem"-nek szólította õt.Beethoven 1807-ben neki ajánlotta az op. 77. G-moll zongora fantáziát és az Appasionata szonátáját (op. 57), melyet - Schindler szerint - Martonvásáron komponált teljes egészében.
Ferenc a zeneszerzõvel valószínûleg húgánál - Deymné Brunswick Jozefinnál - ismerkedett meg, majd annyira összebartátkoztak, hogy Beethovent olykor még anyagiakkal is támogatta. Késõbb Ferencet az uradalom ügyei Martonvásárhoz kötötték, így ritkán jutott el Bécsbe, de kapcsolatuk - a már említett levelezés útján - nem szakadt meg. Brunswick grófnak a színházi körökkel jó kapcsolatai voltak: 1818-ban a pesti német színházat (Királyi Városi Színház) a hozzá tartozó Várszínházzal együtt három évre kibérelte. Sajnos bérlõtársa szélhámossága és az akkoriban még nem megfelelõ számú állandó publikum hiánya miatt ez a vállalkozása pénzügyi csõddel ért véget.




Királyi Városi (német) Színház

1812. február 9-én létesült a Királyi Városi (német) Színház, a megnyitón Beethovennek erre az alkalomra írt két mûve csendült fel. Az egyik mû címe "István kriály" op. 117. és a másik az "Athén romjai" op. 113. Nyomtatásban is megjelent mindkét verses mû. A bemutató nagy sikert aratott, bár késõbb igen ritkán került színpadra alkalmi volta miatt.