S. A. Vogel asztalos és vállalkozó, a magyar ipartörténet kiemelkedõ alakja, híres pesti mester, akinek a washingtoni Smitsonian Institution hangszergyûjteménye õrzi egy szárny alakú zongoráját, mely a hagyomány szerint Beethoven tulajdona volt. A kívûl gyümölcsfával furnírozott hangszer billentyûk feletti részén tusfestésû medailonban a Luis van Beethoven név, Beethoven mellszobrának rajza, babérkoszorút tartó amorettek és egy "S. A Vogel priv. Möbelfabrik in Pest N. 152 St." felirat látható. A zongorát Lichnovski hercegné küldette Pestrõl Beethovennek az S. A. Vogel cég útján. A hangszert Beethoven Bernhard Feilernek, kedvenc tanítványának ajándékozta, aki a Kállay-család zongoratanítója volt. A hangszer további útja Washingtonig homályos.

A Magyar Nemzeti Múzeumban õrzött Beethoven-zongorát Thomas Broadwood angol zongoragyáros küldte tisztelet és elragadtatása jeléül ajándékba Beethovennek 1818-ban. Alaposan megkopott, barna színû, háromhúros és közel hatoktávos hangszer. Trieszten keresztül érkezett Bécsbe. 1818 tavaszán a mester Mödlingbe vitette, onnan õsszel visszakerült Bécsbe és a schwartzspanierhaus-i lakásban állt a mester haláláig. A hagyatékból egy Spina nevezetû hangszer- és zenemûkereskedõ vette meg, akitõl Weimarba került Liszt Ferenchez. Liszt hagyatékából került a Nemzeti Múzeumba.

A másik tulajdonunkban lévõ Beethoven-zongora a gróf Brunswick család martonvásári kastélyának zenetermébõl való. A Brunswick birtok jó ideig József királyi hercegéké volt, aki 1920-ban az ereklyét az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolának ajándékozta. A zongorán semmi felirat nincs. Világosbarnás színû, két méter hosszú, hat és fél oktávos, három pedálos hangszer. A zongora lábait aranyozás díszíti, kottatartója több, mint egy méter hosszó, erõs famunka.

Beethoven haja fekete volt, még õszesen is rendkívül sûrû és mintha fésû évek óta nem járta volna. Negyvenöt éves korában kezdett õszülni, azok a hajcsomói, amelyeket itt-ott ereklyeként õriznek, csaknem mind õszesek, mert nagyrészük a halott fejérõl való.
A képen látható medaillonban lévõ hajfürtöt a pécsi városi múzeumban õrzik. Sauter Ferdinánd saját kezûleg vágott le egy tincset a halott Beethoven fejérõl, majd Hölzl Ferencre bízta, aki késõbb a pécsi székesegyház karnagyaként 1870 december 19-én a Pécsi Dalárdának ajándékozta. Innen került a múzeum tulajdonába.