Beethoven és a magyar zene

Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Arisztokratáink már elsõ mûvének (3 trió zongorára, hegedûre és gordonkára, 1795) elõfizetõi között szerepelnek. Az op. 1-re a bécsi Artária zenemûkiadó cég elõfizetési felhívást bocsátott ki. A 121 aláíró közül 17 magyar arisztokrata: Almássy, gróf Apponyi, Beleznay, gróf Berényi, gróf Brunswick, gróf Csáky, gróf Cziráky, gróf Erdõdy, herceg Esterházy, gróf Esterházy, gróf Hoyos, gróf Illésházy, gróf Keglevich, báró Orczy, gróf Pálffy, báró Podmaniczky és a gróf Zichy család tagjai. A felsoroltakon kívül a gróf Batthyány, Koháry, báró Forray, gróf Balassa és gróf Dezasse családokkal állt szíves viszonyban a fiatal mester, akikkel a bécsi szalonokban, majd Brunswickék korompai és martonvásári birtokán ismerkedett meg.
A zenemûvészet ebben az idõben csaknem kizárólag az arisztokata családok társadalmában élt, a magyar fõúri kastélyokban korán megismerték és megszerették Beethoven zenéjét. Különösen a Brunswick családdal: Ferenccel, Terézzel és Jozefinnel (a negyedik testvér Charlotte még szinte gyermek volt) állt szoros kapcsolatban.
Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók. A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal:

1796 - Pozsony
1796 november 23-án tartotta elsõ magyarországi hangversényét
1800 - Buda
1800 május 7-én koncertet adott
1807 - Kismarton
1807 szeptember 13-án a C-dúr mise õsbemutatója Beethoven vezényletével

Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utatokon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zenemûpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zenemûvek, és az õ mûvei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra. A mester kétféleképpen élt a magyar tematikával mûveiben: egyszerû dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján. Beethoven zenéje óriási erõvel hatott elsõsorban Erkel Ferencre és Mosonyi Mihályra, Liszt Ferencre, Dohnányi Ernõre, Weiner Leóra, de magára Bartók Bélára is.





Beethoven-õsbemutatók Magyarországon
(az ismert adatok összefoglalása)


          C-dúr mise, op. 86
 Kismarton, 1807. szept. 13., Beethoven vezényletével

          István király, op.117
                     Pest, Királyi Városi (német) Színház, 1812. febr. 9.

          Athén romjai, op.113,
                 Pest, Királyi Városi (német) Színház, 1812. febr. 9.

          Opferlied (Wo0 126)
          három énekhangra, kórusra és           zenekarra írt változat
                     Pozsony, 1822. dec. 23.




 

A Brunswick családdal kapcsolatos Beethoven-mûvek jegyzéke

Wo0 33
Fünf Stücke für die Flötenuhr (Öt darab a zenélõ órához)
Ajánlás: nincs.
Keletkezési ideje: 1799
     Minden valószínûség szerint Brunswick Jozefin férjének, Josef Deym grófnak a zenélõ órájához komponálta      Beethoven. A Müllers Kunstgallerie látványosságai közé tartozó órához 1790/1791-ben Mozart is írt szép kis      darabokat (KV.594, 608 és 616), amelyek közül az elsõ kettõ kézirata Beethoven hagyatékában maradt fenn.
Eredetije: Berlin, Öffentliche Wissenschaftliche Bibliothek.
      A No.1-3. kéziratához fûzött két lap a Burnswick-nõvéreknek dedikált Wo0 74 zongoravariációkat       tartalmazza.
Elsõ megjelenése: 1. darab (Adagio): 1902, „Die Musik” (Beilage zum 2. Märzheft). 2. darab (Scherzo): Lipcse,      1920, Breitkopf und Härtel.
(Kinsky- Halm i. m. 474-475. p.)


Wo0 74
„Ich denke dein” („Rád gondolok”)
     Lied (D-dúr) mit sechs Variationen für Klavier zu vier Händen.
Ajánlás: „Josephine Deym és Therese Brunswick grófnõk emlékkönyvébe” - áll az elsõ, 1805. évi bécsi      kiadáson. Az ún. „prágai kiadás” (1820) dedikációja: „A két Brunszvik grófnõ emlékkönyvébe. Semmit sem      kívánok annyira, mint azt, hogy e kis zenei áldozat eljátszásánál és eléneklésénél gondoljanak az Önöket      õszintén tisztelõ Ludwig von Beethovenre. Bécs, 1799. május 23.”
Keletkezési ideje: 1799 májusa (1., 2., 5. és 6. variáció, illetve 1803/1804 (3. és 4. variáció)
Eredetije: Az 1., 2., 5. és 6. variáció - a Vo0 33 füzetének 13-17 oldalán - Berlinben, az Öffentliche      Wissenschaftliche Bibliothek állományában. A 3. és 4. variáció eredetije nem ismert.
Elsõ megjelenése: 1805 januárja, Bécs, Kunst- und Industrie-Comptoirs. (Az említett prágai - J. Stika-féle -      kiadás a 3. és 4. variációt nem tartalmazza.)
(Kinsky- Halm: 474-475. p.)


Op. 27. No.2
Zongoraszonáta: ( „Sonata quasi una Fantasia” , cisz-moll.) (Ismertebb nevén: „Holdfényszonáta”.)
Ajánlás: „alla Damigella Contessa Giulietta Guicciardi”. Giulietta elbeszélése szerint eredetileg az op. 51. Nr. 2.      G-dúr zongorára címû mûvét szánta neki Beethoven, aki azt végül Lichnowsky Henriette hercegnõnek      ajándékozta. Ezért kapta õ kárpótlásul a cisz-moll szonátát.
     (Jahn 1852. évi feljegyzése. L.: Thayer- Deiters-Riemann i. m. 2. köt. 307., 367. p.).
Keletkezési ideje: 1801.
Eredetije: Bonn, Beethoven-Haus.
Elsõ megjelenése: 1802 márciusa, Bécs, G. Cappi
(Kinsky- Halm: 67-68., 120. p.)


Op. 32
„An die Hoffnung: („A reményhez”.)
      Dal zongorakísérettel Chr. A. Tiedge költeményére.
      (Részlet - 3 versszak - az „Urania” címû versbõl.)
Ajánlás: nem szerepel rajta, ennek ellenére biztosan tudjuk, hogy azt Beethoven Deymné Brunswick Jozefin       grófnõnek ajándékozta. „A jó Beethovennek van egy kedves dala, amelyet egy, az Urania-ból vett szövegre       (‚A reményhez’) nekem írt ajándékképpen” - mesélte anyjának Jozefin 1805. márc. 24-én kelt levelében. (L.       La Mara i. m. - 1920 -, 59. p.)
Keletkezési ideje: 1805 januárja.
Eredetije: elveszett
Elsõ megjelenése: 1805 szeptembere, Bécs, Kunst und Industrie Comptoir.
(Kinsky- Halm: 82-83. p.)


Op. 57
Zongoraszonáta (f-moll)
     (Ismertebb nevén: Appassionata-szonáta.)
Ajánlás: „François de Brunsvik grófnak.
Keletkezési ideje: 1804-1805. 1804. aug. 26-án Beethoven felajánlotta azt kiadásra a Breitkopf und Härtel      cégnek, ami arra utal, hogy akkor már a mû befejezéséhez közelgett. Schindler állítását, miszerint az op. 57      szonátát Beethoven 1806-ban barátja Brunswick Ferenc birtokán (Martonvásáron) tett rövid pihenõje alatt írta      (l. i. m. - 1840 - 138 p.) a kutatók tévesnek mondják. Bebizonyított tény viszont, hogy 1806 õszén a Mester      magával vitte Lichnowsky herceg Grätz nevû britokára (Troppau mellett) a kész tisztázatot, s az Bécsbe      visszafelé menet, egy felhõszakadás alkalmával átnedvesedett. Ennek nyomait a kézirat ma is magán viseli.
Eredetije: Párizs, Conservatoire de Musique.
Elsõ megjelenése: 1807 februárja, Bécs, Bureau des Arts et d' Industrie.
(Kinsky- Halm: 134-136. p.)

Op. 77
Zongorafantázia (H-dúr, kezdete g-mollban.)
Ajánlás: (A son Ami) Monsieur le Comte François de Brunswick.
Keletkezési ideje: 1809; az év októberében az op. 78 szonátával egyidõben fejezte be Beethoven.
Eredetije: Bonn, Beetoven-Haus.
Elsõ megjelenése: 1810 novembere, Lipcse, Breitkopf und Härtel. (1810 decemberében is megjelent az op. 74,        76, 78 és 79 mûvekkel együtt.)
(Kinsky- Halm: 207-208. p.)


Op. 78
Zongoraszonáta (Fisz-dúr)
Ajánlás: „a Madame la Comtesse Thérèse de Brunswick”
Keletkezési ideje: 1809; az op. 77 zongorafantáziával egyidejûleg, az év októberében fejezte be Beethoven.
Eredetije: Bonn, Beetoven-Haus.
Elsõ megjelenése: 1810 novembere, Lipcse, Breitkopf und Härtel. (1810 decemberében is megjelent az op. 74,        76, 77 és 79 mûvekkel együtt.)
(Kinsky- Halm: 208-210. p.)