Magyar irodalom

A kiegyezés körüli időszak irodalma erősen átpolitizálódott. A fiatal írónemzedék nagy elvárásokkal vetette bele magát a közéletbe, s indult harcba Magyarország polgárosodásáért. Olyan kifejezési lehetőséget keresett, melyben kritikai kifogásaik éppúgy elmondhatóak voltak, mint legbensőbb gondjaik, kételyeik.
A kor jelentõs szépirodalmi és irodalomtudományi munkáiról híradást találunk a lap hasábjain.


„Irodalmunk történetében föl van jegyezve, hogy 1533-ban megjelent Komjáthi Benedektõl Szent Pál apostol leveleinek magyar fordítása és pedig nyelvünkön elsõ munka gyanánt.”

Eötvös Lajos

  
 


 

 

„Ez a nemzedék… megtanult minden megtanulhatót, átvett egy súlyos örökséget, s tehetetlennek, szegénynek érzi magát a rászakadt gazdagságban… Úgy érzi, hogy a költészetben nehéz újabbat és nagyobbat alkotnia, mint amit az előttejáró alkotott. Ez elégedetlenné teszi, és gáncsoskodóvá, önmagával szemben is…”

Babits Mihály

Külföldi irodalom

A Figyelő szerzői az európai szépírók és elméletírók közül azokat érezték szellemi társnak, akiktől az egyén meghasonlottságának és otthontalanságának, a belső világ harmóniájának magyarázatát vagy esetleg szatirikus kifordítását kapták, így kezdetben a német késő romantikusokat, elsősorban Heinét, majd a francia romantikus Victor Hugot és a világfájdalmas Byront.

 

Vissza