Képzõmûvészet
|
A dualizmus időszaka a művészetek minden területén alapozó korszak volt. A nagy művészegyéniségek feltűnésével az európai művészcentrumokban kialakult stílusirányzatok szinte teljességgel eljutottak Magyarországra. |
 |
|
A nemzeti romantika témaköreit kiteljesítő Székely Bertalan kompozícióit a francia festészettel párhuzamosan haladó Szinyei Merse Pál munkái követik. A historizmus jellemzőit Lotz Károly a velencei barokk festészet elemeit alkalmazó kompozícióiban ismerhetjük fel. Benczúr Gyula a történeti festészet komor drámai hangvételű festményeivel alkotott egyedit. A realizmus legkiemelkedőbb képviselője Munkácsy Mihály. Arcképeinek, életképeinek realizmusát lefojtott szenvedély, dinamika élteti. |
 |
 |
|||
|
|
Szinyei: Ruhaszárítás,
1869
|
Munkácsy Mihály | ||
|
Paál László a barbizoni festők késői nemzedékébe tartozott. A magyar festészet nagy kívülállója Zichy Mihály, festményei formailag a 19. század végének akadémikus irányába tartoznak. |
 Paál László: Berzovai út, 1870-71 |
 Zichy Mihály illusztrációja „Az ember tragédiájá”-hoz |
|
A szobrászatban Izsó Miklós elsőként nyúlt a népi témához. Kortárs közéleti személyiségek mellszobrait mintázta meg. |
 |
 |
|||
|
Izsó Miklós
|
Dugonics András szobra
|
|||
|
A Figyelő rendszeresen beszámolt a honi kiállítások
mellett a kor magyar művészetének külföldi visszhangjáról is.
|