A Figyelő a fiatal polgári értelmiség lapja. Ez a lap úgyszólván ismeretlen az irodalomtörténeti köztudatban, ugyanakkor gondolatvilága igen gazdag. A jövendő polgárság gondolkodásának kialakításában jelentős szerepet vállalt.Tájékozódás tekintetében olyanok gyülekeztek a lap köré, akik a két nagy nyugati demokrácia, a francia, különösen pedig az angol szerkezetét, légkörét és módszerét óhajtották meghonosítani. Az előfizetők tábora is - amennyire, ezt a szerkesztői és kiadói üzenetekből láthatni - ugyanaz a polgári értelmiség.

A hetilapot 1871. január 1-én Aigner Lajos mint kiadó adta közre. Első évben a fejléce „Irodalmi és szépművészeti hetilap” a második évtől „Irodalmi szépművészeti és kritikai hetilap”. Az első év még közöl néhány szépirodalmi művet, de később már kizárólagosan kritikai lappá lett.

 

  

 
A szerkesztő tisztét a naív-műkedvelő Szana Tamás töltötte be. Ő írta a lap rövid s a pozitivista korszak művelődéskultuszának általánosságairól szóló beköszöntőjét, Törekvésünk címmel. Elsősorban összetartotta és nem irányította a lap munkatársait. 1876-ban Ábrányi Emil veszi át a lap szerkesztését. A századutó új romantikus-retorikus közösségi lírájának képviselője. A Petőfi Társaság tagja olykor virtuóz fordításai között maradandó értékűek is vannak.
 

 

A magyar kritikai gondolkodás történetében meghatározóak a lap szerzõi közül György Aladár mûvelõdés- és tudománypolitikai, Endrõdi Sándor irodalmi és esztétikai cikkei. Õk írták az évzáró és az évnyitó cikkeket, õk foglaltak állást a lap részérõl különbözõ vitákban , a szerkesztõ õket kérte fel többször, hogy idõszerû kérdésekrõl foglalják össze nézeteiket. Korukat korfordulónak tartották, de nem az elõzõ lezárásának, inkább az új vajúdó kezdetének.

Vissza