Zenei élet
Pest lakosságának egy része kizárólag az operai műfaj kedvéért látogatta a színházat. A kiegyezés utáni anyagi fellendülés számos külföldi tőkést vonzott Magyarországra, ezek megszokták és igényelték a színházi élményt, de nem értették a nyelvet. Az opera a legvagyonosabb réteg, a pénzarisztokrácia számára nélkülözhetetlen volt. Az operák és hangversenyek közönsége a színházlátogatók legműveltebb rétegét alkották. |
|
A zenés darabok a prózai színjátszással egy fedél
alatt szólaltak meg a kor többfunkciós színházaiban. A magyar zenei
élet felvirágzásáról a nyugati muzsikusok vendégszereplései – hazai
művészek közreműködésével – adnak hírt számunkra. Richard Wagner
alkotásai olyan természetességgel simultak a hazai műsorba, mint
bármelyik nyugati operaházéba, 1875-ben maga vezényelte műveinek előadását.
|
A művelt világ számára különleges vonzerőt jelentett
1869-től – a zongoristaként és karmesterként is fellépő – Liszt Ferenc
rendszeres jelenléte, akit tanítványai gyakran követtek, és játékukkal
tovább színesítették a zenei kínálatot. 1875-től mint a Zeneakadémia
elnöke és tanára vett részt a zenei életben. |
Erkel Ferenc a Nemzeti Színház operatársulatának
vezető karnagya. Számára a kiegyezés a fokozatos elszigetelődés kezdetét
jelentette. Kevés sikerrel mutatták be 1874-ben a Brankovics György
c. operáját. Tevékenysége középpontjában a Zeneakadémia létrehozása
és a zongora tanszak vezetésében végzett munkája állt. 1875. november 14-én nyitotta meg kapuit az Országos királyi Zeneakadémia, az első hazai felsőfokú zenei oktatási intézmény. |