Németek és magyarok

1526 után Magyarország három részre szakadt. Az oszmán-török uralom alá került területen nem működhetett nyomda A XVI. században Erdélyben és a Felvidéken a javarészt Németországból betelepült tipográfusok és az erdélyi szász nyomdászok (Honter, Heltai) által létesített nyomdák elsődlegesen a reformáció terjesztését szolgálták.
Erdély, a Felvidék és a török uralom alól felszabaduló és új életre kelő, egész ország területén a legtöbb nyomdát továbbra is bevándorolt német tipográfusok vagy német származású nyomdászok alapították és működtették.
A következő századokban is készültek még magyar nyelvű könyvek külföldön, német, németalföldi, baseli, bécsi nyomdákban.
A történelem viharai során elpusztult magyar várak hajdanvolt szépségükben maradtak fenn  - német metszőknek köszönhetően  - XVII. századi  kiadványokban.
A  német egyetemeken  – Wittenbergben, Jénában, Halléban, Erlangenben –  végzett magyar diákok doktori tézisei, disszertációi a helyi, német nyomdászoknak köszönhetően maradtak fenn.
A Kölnből áttelepült Gerhard Mauss volt az első hivatásos könyvkereskedő Pesten, 1748-ban nyitotta meg üzletét.  Ugyanebben az évben már kiadói tevékenységbe is fogott, Schilgin bécsi nyomdásznál jelentette meg  Saavedra  Idea pricipis christiano-politici című művét.
Csak 1757-ben kezdte meg működését az első nyomda Pesten. Tulajdonosa  Eitzenberger Ferenc Antal volt.
Mainzból telepedett Pestre 1802-ben Hartleben Konrad Adolf könyvkiadó és könyvkereskedő, aki számos magyar nyelvű művet is közreadott.
A magyar folyóiratok címlapján is elsősorban német kiadók és nyomdászok neve olvasható.

A reformkor idején politikai indoka volt annak, hogy németországi nyomdákban jelentek meg a kor nagyjainak (Wesselényi, Kossuth, Széchenyi, Táncsics) munkái. Magyarországon nem lehetett kiadni ezeket, ezért kellett külföldre kijuttatni a kéziratokat.
Wesselényi Miklós Balitéletekről című műve hamis impresszummal (Bukarest) jelent meg Wigand Ottónál Lipcsében.