Benjamin Franklin hosszú és változatos életpályája alatt számos esetben került kapcsolatba magyarokkal.

Az első magyar katona, aki nemcsak harcolt, hanem életét is áldozta az amerikai függetlenségért, Kováts Mihály (1724-1779) ezredes volt, aki Franklin segítségével került át az Újvilágba. A huszártiszt részt vett George Washington tábornok lovassági alakulatainak megszervezésében és kiképzésében. Kováts az észak-amerikai függetlenségi háború kiemelkedő katonája volt.

Kováts Mihály 1777. január 13-án Bordeaux-ból levelet írt Benjamin Franklinnek, a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó tizenhárom észak-amerikai egyesült tartomány franciaországi követének, s ebben felajánlotta katonai szolgálatait az addigi angol gyarmatok függetlenségéért küzdőknek. Latin nyelvű levelét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Semmit sem kívánok oly hevesen, mint hamar útra kelni, hogy ott ahol a legnagyobb katonai szükség megköveteli, szakadatlan szolgálatban éljek-haljak.”
Kováts Mihály 1778 júniusától Pennsylvaniában, majd New Jersey állam határán harcolt. 1779. február 2-án alakulatával Dél-Karolinába rendelték. Ott több kisebb összecsapás után az angolok fenyegette Charleston felmentésére vonultak. A Pulaski-légió megtámadta a túlerőben lévő angolokat. Az egyenlőtlen küzdelemben Kováts Mihály Dél-Karolinában, a charlestoni csatában 1779. május 11-én egy kitörés alkalmával halt hősi halált.

Vasváry Ödön (1888-1977) az amerikai magyarság történetének kutatója, 1939-ben talált rá a latin nyelvű levélre a Filozófiai Társaság (American Philosophical Society) levéltárában. A levél ma is megtalálható a Franklin által alapított Társaság levéltárában Philadelphiában. Vasváry Ödön több cikkben tette közzé a levél keletkezésének körülményeit és annak tartalmát.

Érdekes epizódja volt Franklin életének az, amely Kempelen Farkassal (1734-1804) és az általa szerkesztett sakkozógéppel hozta összeköttetésbe. A híres magyar feltaláló, Kempelen sakk-automatája már akkor világhírű szenzáció volt, nem kisebb személyiségek játszottak vele és veszítettek, mint Nagy Katalin cárnő és jóval később Napoleon császár. Franklin jó sakkozó hírében állt és Kempelen 1783-ban írt neki, felajánlva az automatát egy-két barátságos mérkőzésre. Franklin szívesen ráállott s bár valóban jó sakkozó volt, a játszmát elveszítette.

A legérdekesebb magyar, akivel Franklin kapcsolatba került, a híres magyar katonatiszt, utazó Benyovszky Móric (1746-1786) gróf volt, akinek emlékiratait (The Memoirs and Travels of Mauritius Augustus Count de Benyowsky. 1-2. kötet, 1790) Jókai Mór fordította le és ismertette meg a magyar olvasóközönséggel (Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai. 1-4. kötet, 1888-1891).
Az emlékiratokban Benyovszky Franklinről is megemlékezik. A gróf személyesen is járt Amerikában, 1782 márciusában már Philadelphiában tartózkodott. Franklin ajánlólevelével fordult George Washingtonhoz: fölajánlotta „vérét, ügyességét és vitézségét”, hozzátéve, hogy szándékában áll az Egyesült Államok polgárává válni. Ez a terve azonban nem sikerült. Benyovszky kalandos élete korán ért tragikus véget. Madagaszkár szigetén esett el 1786-ban, röviddel azután, hogy Amerikában járt. Franklin Benyovszky madagaszkári kudarca és halála után is levelezésben állt az özvegy grófnéval, aki Amerikában maradt. Benyovszkyné végül a Habsburg Birodalom amerikai ügyvivőjét, báró Beelen-Berthollfot kereste föl hazatérése ügyében, és kérelméhez Franklin ajánlólevelét is csatolta.

A függetlenségi háború idején egy magyar tudós, Zinner János is keresett és talált személyes kapcsolatot Franklinhez, aki 1778-tól az Egyesült Államok követe volt Franciaországban. Zinner János mint maga írja, a „budai császári és királyi akadémia elöljárója”, majd 1780-tól a kassai királyi akadémián a statisztika és az egyetemes történet tanára, 1778. október 26-án kelt levelében fordult Franklinhez. Segítséget, további adatokat kért készülő, amerikai tárgyú munkájához. Zinner a függetlenségi harcról a levél megírásakor már kiterjedt ismeretek birtokában volt. Az összegyűjtött anyag, a Franklintől kapott iratokkal kiegészítve németül jelent meg 1782-ben Augsburgban.

Franklinnel kapcsolatos további magyar vonatkozás, hogy Heckenast Gusztáv kezdeményezésére a Wiegand-, Heckenast- és Landerer-féle vállalatokból alakult Könyvkiadó és Nyomdai Rt. Franklin nevét vette fel. Az 1873-tól működő kiadói részt 1950-ben megszüntették, a nyomdai része Franklin Nyomdaként jelenleg is működik. A Nyomda névadója előtt tisztelegve, Franklin életét és munkásságát összefoglaló díszes minikönyvet adott ki.