1905 végén megismerkedett egy prágai patríciuscsalád lányával, Jarmila Mayerovával, s a viszony, amely köztük szövõdött, és amelyrõl az ivócimborák semmit sem tudtak, a legszokványosabb szerelmi történet volt. Levelei nem a lázadó bohém, hanem egy szépreményû jófiú epekedésérõl tanúskodnak. Hašek kedvesen, banálisan, sõt mivel semmi érzéke nem volt hozzá, nagyon unalmasan udvarolt.      1906-ban kapcsolatba került az anarchista mozgalommal. Az anarchizmus hatására ismerte fel igazi írói mûfaját a politikai élû szatírát. A mozgalmon belül nem az irodalmi-mûvészeti irányhoz csatlakozott, hanem a népi álmodozók csoportjához. Gyûlésekre járt, szónokolt az összejöveteleken, részt vett a tüntetésekben, megismerte a rendõri erõszakot és gyakran írt az anarchista újságokba, például a Komuna címû mozgalmi folyóiratba.

1907-ben szakított az anarchistákkal, mert Jarmila családja tudomást szerzett tevékenységérõl, arról, hogy egy hónapot börtönben is töltött. Szerelme Jarmila iránt még jobban elmélyült, rend utáni vágyódása erõsödött. Ígérete - hogy szakít addigi életmódjával, anarchista elvbarátaival, bohém cimboráival - nem valósult meg. Sokat dolgozott, 1908-ban hatvanhét, 1909-ben hetvenegy, 1910-ben nyolcvankilenc elbeszélése jelent meg, fõként a szociáldemokrata és nemzetiszocialista irányzatú sajtóban, különbözõ álneveken. 1910 márciusában sikerült állandó jövedelemhez jutnia: szerkesztõi állást vállalt az Állatok világa „Svet Zvírat” címû folyóiratnál (fizetése havi 180 korona és naponta két korsó sör volt). Miután biztos megélhetéshez jutott, 1910 májusában házasságot kötött Jarmila Mayerovával. Nem sokkal késõbb megszületett fia, Richard, aki késõbb az anyai nagyapa foglalkozását követve építészmérnök lett. Hašekot azonban ez a rendeszmény csak rövid ideig vonzotta, csakhamar visszatért a régi cimborákhoz és még 1911-ben visszaköltözött anyjához.