Jaroslav Hašek 1883. április 30-án született Prágában. Apja, aki Dél-Csehországból került a fõvárosba, s öntudatos cseh hazafinak vallotta magát, kisegítõ tanár volt egy német nyelvû középiskolában. Számtant tanított, képesítés nélkül, csupán alapvizsgai bizonyítvánnyal, csekély fizetésért. Késõbb az egyik prágai bankban vállalt tisztviselõi állást, s ekkor némileg javult a család anyagi helyzete. Az anya szintén Dél-Csehországból származott, parasztcsalád sarjaként. Ebbõl a házasságból két fiú született Jaroslav és a két évvel idõsebb Bohuslav.      1896-ban meghalt az apa, így a család jövedelem nélkül maradt. Az özvegy nehéz alkalmi munkákat vállalt. Egyedül nevelte gyermekeit, fokozódott hajlama az önfeláldozásra, rajongásra, az anyai szeretetbe menekült. Kedveltebb fia, a serdülõ Jaroslav kínos feszélyezettséget érzett az anya rajongó gondoskodása miatt, pontosan ezért állandóan menekült tõle. Elhanyagolta iskolai munkáját, kimaradt a gimnáziumból.

Prága, a szülõváros

Rövid ideig egy drogériában inaskodott, majd elvégezte a kereskedelmi iskolát és apja nyomdokait követve banktisztviselõ lett, de indokolatlan távolmaradásai miatt elbocsátották. Mivel kishivatalnokként nem tudott beilleszkedni a polgári társadalomba, házalással, újságírással, újságszerkesztéssel, írással tartotta fenn magát, és egy ideig kutyákkal kereskedett.

„Voltunk néhányan, akik tudtuk – s korántsem szóbeszédbõl vagy bizonytalan forrásokból -, hogy Hašek iszákossága apai ágon örökölt terheltség volt, vagyis olyan tragédia, amelynek kialakultáról nem tehetett, sõt amelyet õ maga nem is érzékelt tragikusan. Talán épp ezért volt igazi tragédia.” - így írt František Langer barátja apai terheltségérõl, s ez sok mindent megmagyaráz a hányatott sorsból, amely Hašekre várt.