Különösen szép könyvet ajánlunk figyelmébe minden olvasónknak, melyet már gyönyörűen hangzó címe is sugall. Szükségünk lesz minden érzékünkre, ha e könyvet végiglapozzuk: a „muzsikáló”, gondolatébresztő, hangulatokat megidéző mesék mellett egyedi színes selyemképekben gyönyörködhetünk.
 
   Különös mesevilágot tükröznek az összefonódó képek és mesék: virágzik a lélekfa, feltárul a csigaház belső rejtett szépsége, halak és vitorlások úsznak az égen, virágok pompáznak a mennyei zöld réteken, a madarak úgy trilláznak, hogy kitágul az ég tőle. Égitestek, a világot tükröző esőcsepp, pillangók-virágok, meggy, különös magvak, életfák, melyek összekötik az alsó, felső és középső világ szintjeit, városok, házak, tornyok tűnnek fel. És persze ott vannak az emberek: arcukat időnként beragyogja a gyermekkor varázslatos koronája; közös gyökerű barátok, szerelmesek, kiket szívközépből tekergő indafonat hálóz be. Tekeredik, nyújtózkodik, ölelkezik, rügyet bont a szeretet ornamentikája. És szól a zene: meghalljuk a teremtés titkát, tizenkilenc lány körtáncot lejt az égen és mi is megpróbálhatjuk a táncot, mely olyan, mintha repülnénk.

    „... ezek a képek nem ismerik a kegyelmet, nincs köntörfalazás, elfordulhatunk, becsukhatjuk a szemünket, de már elragadott minket valamily különös női alkotóerő; megtapasztalhatjuk a mesék útját, mintegy kútba esünk, s rövidesen felbukkanunk egy másik világban, árnyékon innen és selyemhullámon túl, valahol ott, ahonnan mindannyian jöttünk és egy napon, előbb vagy utóbb megtérünk.” (Zalai Károly)

    Somogyi Réka Németországban tanulta meg a selyemfestés művészetét Ingrid Zeelan bonni festőművésztől. Már az első közösen elkészített kép után csak technikai utasításokat kapott mesterétől, látván, hogy csak erre van szüksége. „Van egy hely bennem, ahova semmilyen út nem vezet. Próbálom megérezni, megismerni, próbálok tapasztalatot szerezni róla, szaglászni utána vagy belekóstolni, de mindez hiábavaló.
Van egy hely bennem, amiről semmit sem tudok, mégis a legjobban érdekel, és oda vágyom. Amióta élek, így van ez. A festés amolyan lépéspróba felé, tudom, el nem vihet, csak talán enyhíti egy picit azt a szomjat, amely belül gyötör.”
„E világ utazásokra serkent, közben pedig mesék jutnak eszembe.” - vallja Zalai Károly, a férj: ő a selyemképek címadója és a mesék nagy részét is ő írja.

    A könyv 3 ciklusban kínálja az élményeket, melyhez kellemes „utazást” kívánunk mindenkinek, valamint sose legyen vége a mesének.

Nagy Zsuzsanna