Árvízkönyv Szeged javára


 


    A Kisfaludy Társaság tagjainak írásait gyűjti egybe a kötet, amelyet 1880-ban a szegedi árvízkárosultak javára adtak ki Budapesten.

     A nemesen egyszerű címlapot Morelli Gusztáv Szeged pusztulását jelképező fametszete követi, amelyre vörös festékkel nyomtatták a remélt jövőt, Ferenc József szavait: „Szebb lesz mint volt!” Az albumot Szász Károly, költő, műfordító, Gyulai Pál és Arany János barátja szerkesztette, az ő költeménye (Három szó) nyitja a kötetet, ezt a verset korábban már „a szegedi árvízkárosultak javára a budapesti VI. kerületi polgári kör által rendezett hangversenyen szavalta Felekiné-Munkácsy Flóra asszony”. (Munkácsy Flóra korának legszebb, ünnepelt színésznője volt. Könnyen elképzelhető, hogy a magával ragadóan előadott, hatásos költemény eredménnyel buzdította adakozásra a hallgatóságot.)


    Hogy átérezhessük az egykori hangulatot, idézzünk röviden a versből:

Szólt a folyó: „Nem tűrök semmi gátot!…
A mi előttem áll: úgy döntöm én el,
S a romokon, miket halomra hányok,
Ide nézzetek, nyomorúlt hitványok! –
Tombolni láttok, mint egy részeget …
Nézzétek – itt volt, volt és nincs – Szeged!”

    A Tisza tombolását kifejező, őrjöngő szóáradatra a király, Ferenc József határozott parancsszava a válasz:

„Vissza, ezt nem engedem!
E föld enyém, ez az én Szegedem.
Rombolni volt erőd, nincs semmisítni,
És itt fog állni újra, épen itt, ni, Hol eddig állt – s szebben, mint valaha!
S ország-világra szól király szava.”

    Az ’ország-világra szólás’ nemcsak a király hatalmára utal, hanem arra is, hogy ország-világhoz szólt a harmadik, a segélykérő szó.

    A kötet többi írása nem kötődik ennyire a szegedi eseményekhez, a Kisfaludy Társaság 39 tagjának versét, tanulmányát, műfordítását, elbeszélését tartalmazza a kötet. Greguss Ágost ’Az érdekesről’ szóló esztétikai tanulmányát adta a szerkesztőnek, Arany János híres balladáját, a ’Tengeri-hántás’-t, Gyulai Pál ’A szolgáló leány’ című versét, Hunfalvy Pál finn népmese-fordításokat. Pulszky Ferenc ’Az 1847-iki országgyűlés főbb alakjai’-t idézi meg tanulmányában, míg Jókai Mór „Ne bántsd a magyart!” című drámai költeményének egy felvonását adta a kötethez.

    Szász Károly a Somogyi-könyvtárnak ajándékozta a kötetben szereplő írások kéziratait. Kevés őrzi közöttük a szerző saját kézírását, javarészt aláírással igazolt másolatokat adtak a Kisfaludy Társaság tagjai a szerkesztőnek. A Jókai kéziratra azt írta Szász Károly: „Nem saját kézirat. A szerzőé oly összevissza javított és jelzett volt (s a mellett vissza is követelte), hogy kénytelen voltam magam újra írni az egészet. ”

    Arany János viszont saját kézírásában adta át a Szeged megsegítésére született kötethez a ’Tengeri-hántás’-t. A költő szabályos, tisztán olvasható, szép írásával telerótt lapot becses ereklyeként őrzi a könyvtár.

Szõkefalvi-Nagy Erzsébet