Monok István – Buda Attila : A magyar bibliofília képeskönyve

    Frissen megjelent, gyönyörű albumot ajánl minden, szépet kedvelő olvasó figyelmébe a Somogyi-könyvtár.

    Bibliofília annyit jelent: könyvszeretet. Szeretet? Inkább szenvedély. Hiszen sokkal többen szeretik a könyvet, a könyveket, mint ahány gyűjtőt a bibliofil jelzővel is illetni lehet. Az államalapítástól napjainkig válogat a kötet jeles, magyar bibliofil gyűjtők könyveiből.
Nem túloznak a kötet szerzői, amikor az Árpád-házi királyokig nyúlnak vissza a művelődés- és olvasástörténeti tanulmányban, hiszen az 1095 és 1116 között uralkodó magyar királyt Könyves Kálmánként idézik már a kortárs krónikák is.

    Néhány név a magyar bibliofília fénykorából: Janus Pannonius, Vitéz János, Hunyadi Mátyás. A budai várban őrzött Bibliotheca Corviniana nemcsak külsőségeiben, hanem tudományos tartalmában is Európa egyik legjelentősebb gyűjteménye volt. A hatalmas egyházi könyvtárak (Pannonhalmán, Kalocsán, Esztergomban) tudós és könyvszerető főpapok szenvedélyes gyűjtésének eredményét őrzik. A művelt magyar arisztokraták is jelentős családi könyvtárakat alakítottak ki, nem sajnálták a pénzt a míves könyvkötésekre sem. A XVIII-XIX. század tudós egyházi és világi könyvgyűjtői a tudományos teljesség igényével alakították könyvtáraikat, talán kezdettől fogva attól a gondolattól is vezérelten, hogy a köz javát fogják szolgálni egykor ezek a könyvtárak. Valóban, a legjelentősebb magyar közgyűjtemények alapját az ő könyvtáraik képezik. A XX. századi bibliofília ismét a szép könyveket részesítette előnyben, a gyönyörű tipográfiájú, kis példányszámban megjelent, míves, olykor egyedi kötésű kötetek gyűjtése a könyvművészetre is inspiráló hatással bírt.

    Nem kis büszkeség a szegedi olvasó számára, hogy a jeles magyar bibliofílek között Somogyi Károly, a szegedi Somogyi-könyvtár alapítója és könyvtárának néhány különleges darabja is szerepel. De az ő gyűjteményében fennmaradt kötetekből készültek a reprodukciók Rumy Károly György és Kölcsey Ferenc könyvtárának felidézéséhez is. A XX. század egyik legkülönlegesebb bibliofíl gyűjtője dr. Szalay József, egykori szegedi rendőrfőkapitány volt. Könyvtárát halála után Budapesten elárverezték, a Somogyi-könyvtárba került gyűjteményének becses darabja: Dugonics András magyar nyelvű, vaskos kézirata, amely a magyarországi várak történeti leírását tartalmazza.
A szerzők érdeme, hogy a kódexekről, míves kötésekről, illusztrációkról készített, gyönyörű reprodukciók (Hapák József ihletett műtárgyfotói) sem vonják el a figyelmet, inkább kíváncsivá teszik az olvasót: kié is, kié is volt ez vagy az a könyv?!, s lapozgatás közben művelődéstörténeti és történelmi ismeretekkel gazdagodik az érdeklődő.

    A bibliofília (anyagi) áldozatot is követelő, nemes szenvedély. A Korona Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában megjelent kötet többszörösen is bizonyítja ezt, hiszen: „Ez a könyv mindenféle támogatás nélkül, a kiadó ügyszeretetéből jelent meg.”

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet