2004 novemberében a szegedi könyvárverés kínálatában szerepelt egy kézzel írott, 306 számozott lap terjedelmű kötet, az egykori főgimnázium önképző körének első évkönyve. A művelődéstörténeti jelentoségű ritkaságot szegedi közgyűjtemény, a Somogyi-könyvtár vásárolta meg és ajánlja most az olvasók figyelmébe.

    A reformkorban a nemzeti művelődés ügyéért nemcsak a hazafias érzelmű polgárság tevékenykedett - a cél érdekében különféle egyesületeket létrehozva, az anyanyelv művelése az iskolák falain belül is lelkes pártolókra talált. Az önképző-irodalmi társaságok az általános műveltség mélyítése mellett a szónoklás művészetének fejlesztésére és gyakorlására is szolgáltak. Időnként nyilvános üléseket is tartottak, ahol irodalmi felolvasásokkal, irodalmi, verstani kérdések megvitatásával adtak számot tudásukról. A szegedi piaristáknál ez korábban is szokásos volt, de a diákok szereplése kizárólag latin nyelven történt.

    1840. május 7-én alakult meg a szegedi piarista gimnáziumban Horváth Cyrill kegyesrendi tanár vezetésével az irodalmi önképzőkör [A' szegedi Bölcselkedők Olvasó Társasága]. A gimnázium két felső osztályából társult tanulók részben saját költeményeket írtak és a klasszikus latin szerzők, valamint a magyar irodalom legkiemelkedőbb műveinek témáját dolgozták fel a saját tehetségük szerint, részben idegen (latin, német) nyelvből fordítottak - és olvastak fel heti gyűléseiken. Tanáruk, Horváth Cyrill a magyar irodalomról, írókról, költőkrol tartott előadásokat a kör tagjainak. Félévente rendeztek nyilvános gyűlést, ilyenkor bemutatták a szorgalmas önképzés eredményeit. 1841 őszén a gimnázium azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy: 'Mintegy 60 ifjúból álló irodalmi társaság áll fönn intézetünkben, amely a Társaságnak Horváth Cyrilltől és a Főtisztelendő tanároktól ajándékozott könyvtárból könyveket vett ki olvasás végett, azokból kivonatokat készít és miután a dolgozatokat kijavították, azokat erre a célra készített könyvbe megörökítés végett beírja.'

    Az első évben az önképzőkör legszorgalmasabb tagjai Kleé Károly, Mészáros Lajos, Adler Rudolf, Kubovits Ferenc, Posegovits Antal voltak. Tőlük található a legtöbb írás a kéziratos évkönyvben. A társaság könyvtárosa, majd termékeny tollú tagja volt Schlauch Lőrinc, a későbbi nagyváradi püspök és bíboros. A tanulók neve ugyancsak idegen hangzású, mégis: a magyar nyelv művelését vállalták lelkesen.

   A magyar múlt, a történelem a tárgya a legtöbb írásnak, Szeged csak áttételesen ihlette meg az ifjakat. Olvasható egy vers a 'Boszorkány sziget' címmel Zombory Józseftől, de a fiatal szerző nem a Tisza partján tett, romantikus barangolásról ír, hanem Kálmán király alakját idézi meg. Mészáros Péter 'Levél Szegedről' címmel írt versében így mutatja be barátjának a várost:

"Hol Maros ömledező hullámit a' szőke Tiszával
Összevegyíti virúl, tar nem alázta Szeged.
Csak Tisza mentében zöldül fűz- 's nyárfa, de nem sok
Mellynek szokta vízár mosni gyakorta tövét.
Tok, csuka, ponty, kárász és harcsa vizében elég van
Mellyet jól tudnak főzni magyar lakosi."

Az iskola néhai, nagynevű tanárát, Dugonics Andrást Adler Rudolf idézi meg Horváth Cyrillt köszöntő versében:

"Hiába küzdtél, nagy Dugonits! Szavad
Pusztába hangzék éjszaki szél gyanánt
Az általad tört jégnek útait
Béfagyasztá a kemény zajongás."
(Ez a sor utalás arra, hogy a magyar nyelvet nem lehetett használni.)

A Társaság buzgó munkálkodásának mindennapjait is lefesti néhány versszakkal alább:

"Már nem kényelve töltjük idő korunk;
Ha a tanúlás engedi, olvasunk
Javaslatod szerént beszerzett
Nyelvmívelő magyar ajku könyvet."

Ennek a nyelvművelő munkának első évi zsengéit tartalmazza a kéziratos kötet.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet