„A Könyvetske, a’ mint látjátok, nem nagy; mindazonáltal az egész Világnak és egészen a Nyelvnek rövideden-való öszve-foglalása, tellyes Képekkel; Meg-nevezésekkel, és a’ Dolgoknak Meg-írásokkal ... Adattassék a’ Gyermekek’ kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a’ Képeknek meg-nézésével kedvek szerint, hogy azokat vóltaképpen meg-ismerhessék, még otthon-is, minekelõtte az Oskolában el-kûldettetnének ...”

     A mû kézirata sárospataki évei alatt készült el, a kiadásra azonban technikai okok miatt csak jóval késõbb kerülhetett sor. Amikor Comenius 1654-ben elhagyta hazánkat, egy feljegyzésében maga is panaszkodott, hogy a metszetek elkészítése további három évig húzódik ... Egy idõre a kézirat elkallódott, de késõbb, mikor újból elõkerült, átvészelte az 1656-os lesnai tûzvészt is. (Comenius Magyarországról a Lengyelországban lévõ Lesna városába ment.) A kézirat így már szerencsésen eljuthatott Nürnbergbe, a nyomdász kezébe. De még ekkor is várni kellett két esztendõt, mire 1658-ban az Endter nyomda gondozásában végre nyomtatásban napvilágot látott. Az elsõ kiadás a szöveget két nyelven, latinul és németül tartalmazza.

     Az Orbis pictus még Comenius életében is több kiadást ért meg, kisebb-nagyobb változtatással a szövegben, képanyagban. Egyre nagyobb sikerrel használták, s a késõbbi kiadások szövege egyre több nyelven – köztük magyarul is – nyújtott információt a tanulóifjúságnak.

     A szerzõ az enciklopédikus ismeretanyagot a gyermeki érdeklõdésnek megfelelõen foglalta össze, ezt az ismeretanyagot pedig érdekes, fametszetes képekkel magyarázva. A kötetben nyomon követhetõk Comenius törekvéseinek legfõbb jellemzõi: az ismeretek összegzése, s a jobb, könnyebb feldolgozás érdekében pedig a szemléltetés. A korábbi jezsuita iskoladrámákat vette alapul a szerzõ: jelenetekben dolgozta fel az iskolai tananyagot.

     Kis történeti kitekintõként megemlíteném, hogy az 1669-es nürnbergi kiadás az elsõ, amelyben harmadik nyelvként már a magyar nyelv is szerepel. Hazánkban elõször 1675-ben jelent meg Brassóban, valamint említésre méltó az 1685-ben, Lõcsén, Brewer Sámuel által megjelentetett munka. A jellegzetes fametszetek Bubenka Jónás keze nyomát õrzik (már a nürnbergi kiadás metszeteit is õ készítette), aki nemcsak Lõcse város metszõje, hanem ugyanakkor az evangelikus iskola latin tanára volt. A metszetek sikerét jelzi , hogy a késõbbi, már sokszorosan átdolgozott kiadásokban is igyekezték megõrizni az eredeti metszeteket.

     A kiadássorozatban érdekes és legszembetûnõbb a Szombathy János által átalakított munka – elõször 1798-ban jelent meg, s amely már egy teljes mértékben átalakult képanyagot, s az eredeti 150 lecke helyett már csak 82 leckét tartalmaz.

     A kiadások változatosságát könyvtárunkban szintén megtapasztalhatjuk: Somogyi Károlynak köszönhetõen négy különbözõ kiadás lelhetõ fel. A nálunk megtalálható legkorábbi kötetet Lõcsén adták ki, 1728-ban. Ugyanakkor kézbe vehetünk egy nagyszebeni kiadást – amely érdekessége, hogy épp a „látható” része, a képanyaga hiányzik. Találhatunk egy nürnbergi, sokat javítgatott négynyelvû kiadást, majd pedig a már említett Szombathy-féle „megjobbított” változat egy még késõbbi kiadásával is megismerkedhetünk.

     A kiállított kötetet 1728-ban, Lõcsén adták ki, melynek képei a mai olvasó számára is érdekesek, szemléletesen tárják az olvasó elé a „látható világot”, amirõl az akkori ismeretek szerint tudomásuk volt. A munka a sokoldalú mûveltségigény kialakításában nyújtott segítséget, összegezve az addigi eredményeket.

     A szerzõ elõszóban leírt kívánsága teljesült: évszázadokon keresztül gyermekek generációi vehették kezükbe e nagyszerûen megalkotott tankönyvet, bizonyítéka ennek a több mint kétszáz kiadás, melyet e még ma is népszerû kötet megért.

Horniczky Anikó