A közönség igényeit szem előtt tartó, ahhoz alkalmazkodó, a társadalom és az irodalom felszíni változásait, a 'divatot' frissen követő folyóirat 1844. évi számait ajánlja januárban az olvasók figyelmébe az alábbi néhány szemelvény segítségével a Somogyi-könyvtár.

     Sokszor elhangzik a mai sajtótermékek kritikájaként: bulváros! Az indulásakor a nemzeties irányú művelődést szolgáló, a kor szellemével lépést tartó, az irodalmi, a művészeti és társas élet eseményeiről, jelenségeiről tudósító és vitatkozó divatlap is a 'bulváros' irányába mozdult el, amikor 1844-ben, Vahot Imre szerkesztése alatt hangot váltott: az üzleti eredményesség érdekében ki is szolgálta a divatot, a polemizáló hangvétel a szellemeskedés és erőltetett magyarkodás irányába torzult. Vahot érdeme viszont, hogy Petőfi Sándort vette maga mellé irodalmi segédszerkesztőnek. 1845 áprilisáig itt jelentek meg első közlésben Petőfi versei. Sajátos aktualitása miatt álljon itt most a Takarékosság című:

     A Javulási szándék című vers kezdő sorai is hasonló életmódról tanúskodnak, míg az utolsó strófa a költő lobogó, vállaltan önégető hitvallását fogalmazzák meg:

     A Pesti Divatlap műmellékletként párizsi divatképeket közölt színezett metszetlapokon. A képekhez fűzött rövidke szöveg általában élvezetesen semmitmondó, inkább csak a képen szereplők beállítását értelmezi. ( Egy férfi és két nő, az az, a mostani divatos nőtelen világban minden férfira két nő esik.; Párisi divatkép. Az egyik nő búslakodik, mert imádója talán cserben hagyá, a másik begyesen áll, - ez már hihetőleg menyecske. Ruházatuk nagyon sajátságos, furcsa.) Azok a leírások sem segíthettek sokat a korabeli szabóknak és varrónőknek, amelyekben a szerkesztő csupán a párizsi divat követésével vitázik. (Párisi divatkép. Őszi viselet. - E csinos képet Pesten készíték, s bizony nem sokkal áll hátrább a Párisból hozatott eredeti divatképeknél. - Minek hát e részben a külföldieskedés? - mi meg nem foghatjuk. ; Párisi divatkép, mellyen az egyik nő díszöltönye egészen magyaros. Most már a magyar hölgyek csakugyan elhatározhatják magukat a nemzeties szabásu öltönyök viseletére.)

     Az első, pesti divatképhez viszont harciasan lelkes, agitatív cikket írt Vahot: „Tekintsetek, hazám hölgyeim mai divatképünkre, s bizonynyal szebbnek fogjátok találni ezen magyar tarajos fejkötőt, mint bármelly divatárusnő idegen szabású Visit-Negligée-Hauben-jait, Hut-jait, és ezen, a derék magyar hölgy derekára olly szépen simuló, s igen izletes téli nőzeke is kétségkivül jobban fog nektek tetszeni, mint bármelly külföldies alakú crispin és mantel. . Hát ha még mindezt belföldi kelméből készülve veenditek magatokra, már akkor csakugyan büszkébb önérzettel mondhatjátok : ime mi igazi magyarok, hű honleányok, hű honfiak vagunk! - Viseljük hát magyar ruhát, magyar kelmékből; e részben is emeljük a kedves hon javát, s feleljünk meg nemzetiségünk kivánatainak emberül."

      Egy sikeres szegedi színházi eseményrol is olvasható tudósítás: „Vidéki levéltárcza. Szegedről írják, hogy oda Szerdahelyi csakugyan megérkezett színésztársaságával. April' 8kán kezdék meg előadásaik' sorát Szigligeti „Szökött katonájával", olly tele színházban, hogy a nézőség' egy része 7 órakor már belé sem fért. Az előadások első cyclusa előlegesen 12 játékra biztosittatott."

     A 'Kedvszottyantó labdacsok' rovatban szellemes vagy éppen szellemeskedő aforizmák között olvasható egy kortalan érvényű megállapítás Felületes olvasás címmel: „Mi az oka, hogy a kikölcsönzött könyveket olly nehéz ismét visszakapni? „Az -ugymond egy elméncz ficzkó-, hogy az olvasók sokkal könnyebbnek látják megtartani a könyvet, mintsem annak tartalmát."

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet