Egy éve távozott közülünk Faludy György költőfejedelem, a XX. század nagy mesélője, aki „mindent megért, mindent megértett, mindent megverselt.”

    A Faludy fehéren-feketén című könyv Faludy-Kovács Fannynak, a költő özvegyének válogatása beszélgetésekből, interjúkból, amelyeket korunk egyik legnagyobb költője, a kalandos életű, politikai viharokat és viharos szerelmeket megélt és megírt Faludy György adott.

    Aki már olvasta a Faludy-életművet, azt nem érhetik nagy meglepetések a könyvben. Faludytól megszokott oldott és szókimondó stílusban olvashatunk izgalmas történeteket, „igaz meséket” a XX. századi irodalmi életről, emigrációs éveiről, a recski munkatáborról, világháborús katonai szolgálatáról, és persze azokról az emberekről, akik őt körülvették ezekben az időkben. Sokan már legendák: József Attila, Radnóti Miklós, Jászi Oszkár, Illyés Gyula és még hosszan sorolhatnánk.

    A költő gyakran rendezett meghitt hangulatú, szinte családias vacsorákat, nagy vendégszerető hírében állt. Ezek az esték természetesen egytől egyig róla szóltak. Másról nem is szólhattak. Nála többet ugyanis aligha tudott valaki életről, keservekről, szerelmekről. „Történeteit mindig a maga sajátos módján adta elő: az eseményt fejben újraírta, méghozzá úgy, hogy annak a valóságtartalma csöppet se sérüljön, de a mesélés mégis megkönnyítse a befogadást.” - olvashatjuk a könyv előszavában. Ilyen "mesélés" a könyv kilenc fejezete.

    A kötet beszélgetéseiben Faludy vall szerelmeiről is, hosszú életének messze földre vezető útjairól, barátairól és beszél olvasóiról, a fiatalokba vetett végtelen hitéről. Sokat megtudhatunk arról is, hogy mit gondolt Faludy a magyar és világirodalomról, kortársairól, saját fogadtatásáról, illetve arról, hogy mi foglalkoztatta önmagával és a világgal kapcsolatosan élete utolsó időszakában. Elolvashatjuk kedvenc ételei receptjét, hiszen egy igazi gourmand volt, de emellett olyan globális kérdésekben is állást foglal, mint a Föld túlnépesedése és a környezetszennyezés. Bár életszeretete töretlen volt, az emberiség jövőjéről pesszimistán vélekedett. Úgy látta, hogy az emberiség elpusztítja önmagát, a „jövő század lesz a végső” - állapította meg fanyar humorral.

„Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,..
mert közeleg a pillanat
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.”

    A könyvet a Faludy-életművet gondozó Alexandra kiadó adta ki.

Dobosné Brezovszky Anikó