Különös tisztelgést tarthat kezében az olvasó, ha belelapoz Az elfeledett Fekete István című kötetbe. Egy figyelemre méltó, s hiánypótló sorozat harmadik - s reméljük korántsem utolsó - kötete ez a tanulmánygyűjtemény. Egy olyan író felé fordul, akinek műveit, munkásságát - szinte valóban kivétel nélkül - minden olvasni tudó ember ismeri, népes olvasótábora, talán állíthatjuk rajongótábora, 35 évvel halála után sem látszik fogyni. Azonban a hivatalos irodalmi kánon, a magyar irodalomtörténet-írás nem fordít kellő figyelmet irányába, életművének kutatását meglehetősen elhanyagolja, teszi ezt amellett, hogy legismertebb regénye a mai napig általános iskolai tananyag.

     Ezen kutatások ösztönzése - és talán az űr betöltésének kísérlete - hajtott egy fiatal irodalomtörténészt arra, hogy lelkesedésével magával ragadva tanítványait és más kutatókat, útjára indítsa a Tanulmányok egy ismerős íróról című sorozatot. Az eddig megjelent mindhárom tanulmánykötet elkészültének, összeállításának lelke és motorja Sánta Gábor irodalomtörténész.

     Az első kötet, Az ismeretlen Fekete István 2001-ben jelent meg, és tulajdonképpen ízelítőt ad az életmű korai, általában valóban ismeretlen időszakából, az író színpadi, valamint forgatókönyvírói munkásságáról. Válaszokat keres az ismeretlenségre, árnyalja az ifjúsági író, állatregényíró képet, igyekszik rámutatni annak fontosságára, miért is érdemes foglalkozni e valóban sajátos, egyedi szerzővel.  

      Az elfeledett Fekete István (2004) tehát már a harmadik kötet. Szerkesztésében talán jobban kötődik az első kötethez. Az írói pálya első közel húsz esztendejével foglalkozik, tehát gyakorlatilag a kényszerű nyugdíjazásáig, 1949-ig igyekszik bemutatni a szerző igen változatos pályáját. Ezen húsz évre valóban a "változatos" kifejezés a legjellemzőbb. Olvashatunk a novellista, a szakíró, a társadalmi-regény író, a történelmi-regény író Fekete Istvánról, de az állatregények írójáról, a vadászíróról, a vadászról, a gazdászról, a kor egyik legjellemzőbb folyóiratának - az Új Idők - emblematikus szerzőjéről is.
Az iménti felsorolásból is látszódik, milyen sokszínű szerzőről van szó, s így természetszerű, hogy a róla szóló tanulmányok is igen szerteágazóak.

      Ha figyelembe vesszük ezek után, hogy a közel hat évig tartó kényszerű hallgatást követően 1955-ben szinte újraindul az életmű, láthatjuk, hogy milyen távlatok állnak még a lelkes kutatók előtt. Bízhatnak benne, hogy tanulmányaikkal valóban felkeltették az irodalomtudósok érdeklődését is egy ismeretlen-ismerős író irányában. A három kötet és a számtalan Fekete István kiadás azt bizonyítja, hogy az érdeklődő közönség már meg van.

      A kötetről szólva feltétlenül meg kell jegyezni, hogy nem csak egy könyvsorozat indult útjára, hanem egy - reméljük - gyümölcsöző kapcsolat is, hiszen mindhárom kötet a Lazi Kiadó gondozásában jelent meg. Ezzel kapcsolatosan a kiadó megkezdte az életmű megjelentetését az eredeti, nem cenzúrázott kiadások alapján. Ennek szükségességét bizonyítja már az első kötet néhány tanulmánya is. A feketeistváni életmű szerteágazó, de ugyanakkor kusza is, többek között ezen összevissza kiadásoknak az eredménye a felszínesen ismert és félremagyarázott életmű is.

      Erről azonban már beszéljenek maguk a tanulmányok...

Oros Sándor