Gárdonyi Géza: Örök naptár

       Húsvét közeledtével a Somogyi-könyvtár egy 1894-es naptárt ajánl olvasói figyelmébe.
Hogy mi köze van a húsvétnak a naptárhoz? A válasz igen egyszerű: e jeles ünnep nemcsak szokásvilága miatt, hanem csillagászati szempontból is nagyon érdekes. A húsvét a keresztény vallás egyik legnagyobb szent ünnepe (a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában), úgynevezett „mozgó ünnep”. Az ókeresztény időkben több alkalommal is vita tárgyát képezte, hogy pontosan mikor is ünnepeljék a húsvétot. Az egységes gyakorlat bevezetésére i. sz. 325-ben került sor, amikor a niceai zsinat határozata szerint „az ünnepet a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapon kell megtartani”. A tavaszi napéjegyenlőség jelenleg március 21-én következik be, ehhez kell tehát igazítani a húsvét időpontjának megállapítását.
 
    Jelenleg használatos naptári rendszerünket, az úgynevezett gregorián naptárt 1582-ben XIII. Gergely pápa vezette be - Magyarországon 1587-től, Erdélyben 1590-től hivatalos. A naptár fontos elemeit alkotják az úgynevezett mozgó ünnepek, melyeknek az a tulajdonsága, hogy Földünk hűséges kísérőjének, vagyis a Holdnak a fázisaitól függően évről évre más-más időpontra esnek.
Ennek megfelelően a húsvét legkorábban március 22-én következhet be - akkor, amikor a március 21-i napéjegyenlőség éppen teliholdra esik. Ez igen ritka, és a 21. században nem is várható ekkorra az ünnep. Ehhez közeli dátum is csak egyszer esedékes: ebben az évben március 23-án lesz húsvét (utoljára 1913-ban esett erre a napra, ahogy ezt a Gárdonyi-féle naptár is mutatja). Az ünnep legkésőbb április 25-én állhat be - legközelebb 2038-ban lesz ilyen eset. A késői dátum is ritka: április 24-én is csak 2011-ben és 2095-ben ünnepelhetünk ebben az évszázadban. A húsvét határozza meg a pünkösd dátumát, amely húsvét után hét héttel esedékes - így mozgó ünnepként a pünkösd is esztendőről esztendőre vándorol a kalendáriumban.

    Ahogy Gárdonyi Géza is írja, könyvéhez nem szükséges használati utasítás. Magában foglalja Krisztus születésétől a 3301. évig terjedő időt, a hétféle kalendárium közt könnyű megtalálni a 2008-as esztendőnek megfelelőt. Eszerint a mostani évre a II. naptár alkalmazandó, ám a februári szökőnap miatt mégis a III. naptár az érvényes.
Az öröknaptárak legfontosabb feladata annak közlése, hogy egy-egy adott év valamely hónapjának adott napja a hétnek mely napjára esik. Voltaképpen ez az egyetlen olyan közlés, amely évről évre változik, minden további információ (napkelte és napnyugta ideje, névnapok stb.) évente ismétlődik. Az öröknaptár elsődleges célja az, hogy egyetlen rövid és áttekinthető összeállításban közölje: bármely év bármely hónapja, bármelyik napja a hét mely napjára esik.
A naptárakon túl még számos érdekességet rejt e kiadvány, van benne: történelmi naptár, uralkodók névsora, hogyan készül az örökös naptár, névnap-mutató, anyasági naptár, részletes leírás a húsvét kiszámítására és számba veszi a Szentírás egyes szakaszait is.

    Most, hogy megfejtettük, mikor is van húsvét az idén, ejtsünk néhány szót a húsvétvasárnapi és hétfői népszokásokról is: vasárnap reggel a mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. Szokásban volt az ételszentelés: a sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. Vasárnap hajnalán volt még a jézuskeresés, amikor sorban felkeresték a falubéli kereszteket; illetve a zöldágjárás, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma...
Húsvéthétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak e hagyománynak, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket ...

    A Somogyi-könyvtár e könyvvel kíván minden kedves olvasójának kellemes húsvéti ünnepeket!

Somogyi Szilvia