Böszörményi Gyula: Gergõ és az álomfogók


     Aki legalább egyszer már járt Kóspallag közelében, a Bagoly-bükki-völgyben, a Nagy-hideg-hegy lábánál, a gyalogtúrázók egyik kedvenc kirándulóhelyén, biztos szép emlékekkel gondol vissza a tájra. Most mi is csatlakozzunk képzeletben Gergőhöz és családjához, akik éppen oda tartanak. Boglárka - Gergő édesanyja - meghívót kapott Hódfarok nénétől a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. A találkozó idejére a völgyet varázslatok zárják le, s csak a meghívott vendégek juthatnak azon át. Azaz lehet, hogy mégsem? S mi minden történhet egy ilyen eseményen, ahol a világ minden részéről jött táltosok, varázslók és majdnem-táltosok, éberek és révülők vannak jelen?

     E titokzatos világnak látogatói lehetnek Zsófi és Gergő, a két gyerek, Boglárka és Dénes a szüleik, valamint Apollónia, a barátnő. A kis csapatot Tűzpiros, Apollónia öreg, önálló egyéniséggel rendelkező kocsija viszi el a helyszínre.

     A völgybe folyamatosan érkeznek a meghívottak, s ahogy az író sorban bemutatja őket, úgy jutunk el a hétköznapok világából a mesék, álmok világába. Az álmokéba, melyek jók vagy rosszak, megnyugvást vagy rémálmokat hoznak.

     A történetbe bekapcsolódnak fantáziabeli lények, lidércek, boszorkányok és vajákosok. A jó és a rossz oldalán egyaránt. De hát így kerek a világ, keveredik a fantáziatörténet, a mese és az álom. S mi álom és mi valóság? Nehéz meghúzni a kettő között a határt. Egyszerre vannak jelen álmaink s rémálmaink szereplői. De most hagyjuk magunkat sodortatni egy kicsit a történet eseményeivel, kapcsolódjunk ki. Ha nem tudjuk, valóság volt-e amit Gergő átélt vagy nem, az sem baj. A lényeg, hogy eljutottunk egy olyan világba, ahol újra harcba száll egymással a jó és a rossz, s tudjuk, ki melyik oldalon áll. Hollóról is kezdettől fogva sejthető hovatartozása, kiléte azonban a könyv utolsó oldaláig rejtély lesz, s okoz még egy-két, meglepetést.

     Álmok, rémálmok, visszatérő álmok. Nem könnyű szembenézni, megbirkózni velük. Gergő szembetalálkozik rémálmával, s segítő szelleme - a kölyökfarkas - segítségével megbirkózik vele, s feloldja azt. Bár mindannyiunknak sikerülne ez.

     Számomra a történet igazi mondandója ez. Megtudjuk, hogy Gergő nem tud megbékélni édesapja halálával, nem tudja elengedni, mert annak idején kisgyerekként nem tudott a kórházban elbúcsúzni tőle. A gyerek, aki egyszerre éli át és nem tudja elfogadni, ami körülötte történik. Ettől kisértik rémálmok.

     A reklám többek között Harry Potterhez, Micimackóhoz, A kis herceghez hasonlítja a regényt. Mindegyik egyedi és a maga nemében más. Lehet őket kritizálni, szeretni, idézni, elítélni, de az irodalom részei. Én szívesebben hasonlítanám a mai magyar irodalom jelentős alkotásaihoz, tudatosan kerülve a remekmű szót. Például a teljesség igénye nélkül Békés Pál, Petrovácz István, Nógrádi Gábor könyveihez. Békés Pál A kétbalkezes varázsló és a Gergő és az álomfogók egyszerre teremt mitikus és való világot. Az adott kor gyermekvilágának érdeklődését megcélozva, ráérezve. Ott egy királyi udvar mai lakótelepre költöztetése, itt a mai világ szereplőinek a varázslók, táltosok világába helyezése. Mondhatnánk, ennyi a titok: mindennapi történetek egy másik világba helyezése. Minden „hagyományos” csak a színtér más. Csak ennyi lenne?! Nem több ez annál?!

     Engem a regény megkapott, magával ragadott, elgondolkodtatott. Részben maga a történet, részben a mű olvasása közben felmerülő gondolatok, kapcsolódás saját emlékeimhez. Régi megállapítás: „a gyerekek másként olvasnak”. Nagyon szeretném tudni, hogy egy mai gyereknek mit mond ez a könyv. Mennyivel ragad meg bennük más olvasás közben, mint esetleg bennem.

Szõts Katalin