Böszörményi Gyula: Gergõ és a bűbájketrec





     Szeptemberben Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók című regénye volt a hónap könyve. Karácsonyra megjelent a nagysikerű könyv folytatása. Ezt ajánlja most a fiatal olvasók figyelmébe a Somogyi-könyvtár.

     „... álmainkban soha nem teremtünk fölösleges dolgokat legfeljebb fogalmunk sincs, mit akarnak sugallani.”

     Újra élvezhetjük Böszörményi eredeti humorát, mely tökéletesen alkalmazkodik a szereplők jelleméhez és a színtérhez. Ezúttal is az ősi magyar hitvilágból merít a szerző. Gergő és két ősmagyar szellemlényének találkozása összekapcsolja a múltat a jelennel, a történelem- és irodalomkönyvekben olvasottakat a rémvadászok táborával, a Világfa Lombszintjén megjelenő ősmagyarokkal. Hunor és Magor saját maguk mesélnek életükről, tetteikről.

     Történetünk elején Zsófi és Gergő hazarévülnek az iskolából, hogy otthon töltsék a téli szünidőt a szüleikkel. Azonban valaki másként akarja... Rövid valóságbeli kitérő után főszereplőink a Világfán kötnek ki, még pontosabban a Gyökérszinten, ott is a Rémálmok földjén. S ha már itt tartunk, kik mások is lehetnének e táj lakói, mint rémálomfogók és a rémálmok – ők természetesen szigorúan ketrecbe zárva. S hogyan kerültünk ide?

     Két álomvarangy a családtól ellopott autóval, Rúzspirossal elüti Gergőt, aki kómába esik A Kölyökfarkas – gazdájától elszakítva – immár Toportyánként kóborol a Világfán. Míg a fiúteste a kórházi ágyon fekszik, lelke rémálmok közt suhanva egyik világból (álomból) a másikba zuhan, míg el nem jut a Világfa Gyökérszintjére, a rémálomvadászok közé.

„Aki a Valóságban álmodik, az ide, a Világfára utazik. De aki itt lát álmot, az a Valóságba látogat.”

     E szavakkal segít Gergőnek eligazodni az ismeretlenben, itteni ápolója, Őzbűvölő Emese. Gergő felerősödve a rémvadászok közé áll, de szíve hű társa és segítő szelleme, a Kölyökfarkas után húzza, akiről az egyik rémálomlénytől megtudja, hogy a Lombszinten él, az Erdők Atyjában, a titokzatos erdőben. Két ősmagyar (Hunor és Magor) szellemlényével vigyáz Ágasra, a szarvasra. Zsófi elcsípve az egyik álomvarangyot, Kubust, immár nem egyedül keresi a titokzatos Megbízót, aki az utána leselkedő Zsófit és segítőit megátkozza és a Világfára küldi. Hőseink már mind ott nyüzsögnek a Világfán, bár még társaik ottlétéről nem tudnak. Egymástól függetlenül kutatnak a titokzatos Megbízó után, kinek arca még szövetségesei előtt is rejtve van.

      Eközben a Gyémánt Jurtában tanácsot ülnek a Hetek, Kende táltos vezetésével, hogy rájöjjenek, mi a baj a Világfán, hisz a révülők körében az a hír járja, hogy a hetek és más révülők varázsereje rohamosan csökken. Így hát többen is titkos megbízást kapnak, hogy kiderítsék a baj okát. Titokzatos útra indul régi barátunk Monyákos Tuba, a valamikori dohánylidérc – aki most az Álomfelügyelet ügynöke – és Hódfarok néne is. A Gyökérszinten futnak össze a szálak, itt gyűjti össze seregét a Fekete csuklyás Megbízó a legkegyetlenebb álom- és rémálombeli lényekből. Innen indul útjára a Világfa Lobszintje felé jó és rossz, hogy összemérje erejét és tudását. Kezdődik a küzdelem a Csodaszarvas erejének megszerzéséért.

     Böszörményi ismét számtalan szokatlan szóhasználattal él. („Álmom sincs róla” –vonta meg a vállát Kubus, az álomvarangy, mikor Zsófi a társa holléte felől kérdezte.) E nyelvi fordulatok nem csökkentik, inkább emelik a mű értékét, növelik annak varázsát.

      Mindenkinek ajánlom a történetet (felnőttnek és gyerekeknek egyaránt), akik fogékonyak a mesék, a titokzatos, kissé szokatlan történetek iránt. Mindazoknak, akik olvasták a Végtelen történetet, a Harry Pottert vagy a Gyűrűk urát. Hogy csak pár hasonlót említsek. Ígérem, nem fognak csalódni!

Szõts Katalin