|
A szerző Pap János (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, zenei akusztikus) korábban is írt már zenei akusztikával foglalkozó dolgozatokat. E könyv azonban a maga nemében különlegességnek számít, hiszen itt a zenei ismereteken túl a fizika, biológia, anatómia tudományterületeit is érinti.
Köztudott, hogy az élőszó ereje sok tekintetben felülmúlja az írásos megnyilatkozást. Minden, a kommunikációval foglalkozó tudomány tárgyalja a maga sajátos kutatási mószerei szerint a hangok, a beszéd folyamatát.
Az azonban talán kevéssé ismert, hogy a hallás az az érzék, amely elsőként fejlődik ki az anyaméhben, s a halál folyamatában utolsóként szűnik meg. A szerző ezt a tényt szem előtt tartva fejti ki mondanivalóját.A hallás mechanizmusának megismerése után azonban tágul a kör: képet kapunk a hangok szerkezetéről és tulajdonságairól, az emberi illetve az állati hangokról ( rovarok, kétéltűek, madarak és emlősök) és az élettelen természeti jelenségek halkabb-erősebb hangjairól (földrengés, villámlás, tengeri viharok, szél, víz). A könyv az anatómiai és akusztikai alapfogalmak mellett, a zenei nyelvet, a zenei szabályrendszert is feldolgozza.
A hang hétköznapi életünk minden percében jelen van, akár pozitív, akár negatív értelemben beszélünk róla. Pozitív hatásáról már a mitológiában is olvashatunk (Orpheusz énekére megnyílt az Alvilág kapuja, s Euridiké a halál mélységéből térhetett volna vissza szerelmeséhez), s e hatást az ókori görög, indiai, kínai kultúrák a filozófiai rendszerükbe is belefoglalták. A mai keleti országokban ma sem önállóan, hanem a vallás és a filozófia szoros keretében találjuk meg. Az éneklés, a rituális szövegmondás (kántálás, imádkozás) hatása közismert és bizonyított.
A modern orvostudomány fejlődésével a zene egy időre kiszorult a gyógyításból, viszont a XX. század fordulópontot hozott például a lelki betegségek kezelésében. Freud és Jung elmélete nyomán ismét előtérbe kerültek az úgynevezett "művészet-pszichoterápiák". Ezek egyike a befogadó zeneterápia, ahol a személyiség alakítása a cél. A zenehallgatás során megváltozott tudatállapotba kerülünk, így olyan problémák kerülnek a felszínre, amelyek a tudat számára megközelíthetetlenek. A hangok, dallamok mélylélektani változást idéznek elo a lelkünkben, kiválthatnak szorongásokat, vágyakat, de kielégülést, boldogságérzetet is. Kodály szavait idézve „Az ének felszabadít”. A könyvben megtaláljuk a zeneterápia csoportosítását: pszichoterápiai orientáltságú, zeneorientált, morfológiai, analóg zenetrápia. A fejezet egy érdekes táblázatot is tartalmaz, amely a zene orvosi alkalmazását mutatja be - célterület és a reakció csoportosításában -, vagyis azt, hogy milyen hatást vált ki a zene a szervezetben.
A hangok káros tulajdonságait naponta érzékelhetjük a zajártalmakon keresztül (főleg a munkavégzéssel kapcsolatos zajártalmakra kell itt gondolni).
A szerző talán legfontosabb következtetése, hogy a hangok a tudattalanon keresztül is hatnak ránk, ám nem kevésbé fontos, hogy képet kapunk a hang hatalmáról: gyógyító vagy károsító hatásáról, valamint nem utolsósorban a hang és a kultúra szoros kapcsolatáról.
A könyv különlegessége a demonstrációs hang- és zenegyűjtemény: az a CD-melléklet, amely az egyes jelenségek elemzését teszi hitelesebbé. Hallunk ún. fehérzajt és rózsaszínt, a tornádó centrumában vagy a homokos tengerparton hallható hangokat. Megszólal Országh Mihály ornitológus jákópapagája, Böszme, aki nemcsak az emberi beszédet és bármiféle zajt utánoz, hanem „versenyt énekel” Simándy Józseffel is. Csodálatosak azok a felvételek, amelyek reprezentálják, milyen módon hallja a magzat az anya szívhangját, az anyai hangot és a zenét.
A könyv fejezetei külön-külön dolgozatok, így többek között referátumok készítéséhez is kiváló segítséget nyújtanak.
Martonosiné Bori Katalin
|
