Hubay Miklós: Összegyűjtött drámák I-II.

     Hubay Miklós a magyar drámaírás összegező igényű tehetsége, mai irodalmi életünk nagy doyenje. Összegyűjtött drámáit 7 kötetben jelenteti meg az Elektra Kiadóház. A sorozat eddig megjelent két kötete után az idei Ünnepi Könyvhéten lát napvilágot a harmadik darab. Hubay Miklóst 2005. június 7-én az Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozatának részeként a Somogyi-könyvtár író-olvasó találkozón látja vendégül.

     Hubay Miklós elsősorban drámaíróként ismert, de pályája legfőbb jellemzője a sokoldalúság. Számára minden színház, ahogy ezt egyik legismertebb darabjában, a Színház a Cethal hátán címűben meg is fogalmazza. Színes, mindig kezdeményező és izgalmas munkásság jellemzi. Drámáin és a számtalan egyfelvonásoson túl írt opera szövegkönyvet (C'est la guerre, Petrovics Emil zenéjével), sikeres filmforgatókönyveket (Angyalok földje, Bakaruhában), zenés tragédiát (Egy szerelem három éjszakája), elméleti tanulmányokat (például a Nemzeti színjátszásról címűt). Kiadta naplójegyzeteit, úti feljegyzéseit. Munkásságának szerves része az irodalomszervezés, a magyar irodalom érdekképviselete és az oktatás is.

   
     1918-ban született Nagyváradon. A budapesti egyetemen művészettörténetet, filozófiát és esztétikát tanult, majd Genfben volt ösztöndíjas. 1949-től 1957-ig a budapesti Színművészeti Főiskolán tanított. Időközben a Nemzeti Színházban dramaturgként is működött. 1974-től 1987-ig olasz diákokat tanított magyar irodalomra a firenzei egyetemen. Ezután ismét a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Számtalan társadalmi tisztséget töltött és tölt be ma is: a Magyar Írók Szövetségének elnöke, a Széchenyi Művészeti Akadémia alapítója, a Magyar PEN Klub elnöke. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. Többek között József Attila-díjat és Kossuth-díjat is kapott.
Drámaírói habitusát a régi és az új, a hagyomány és a modernség iránti kettős kötődés határozza meg. Egyrészt a hagyomány modernizálása, másrészt a modern témák antikizálása jellemzi. Modern hősei sorsában is a tragikumot, az erkölcsi és emberi nagyságot keresi és mutatja fel. Nem hisz a „tragédia halálában“ ezt műveivel meg is erősíti. Háborús egyfelvonásosaiban a fasizmus elleni harc pátoszából született a tragikus hős, társadalmi drámáiban az értetlen környezettel való küzdelemből. Hősei gyakran művészek, színészek, drámaírók. Érdeklődésének másik fő területe a művészettörténet és a történelem, az antikvitás és a századforduló Monarchiája egyaránt.

   

     Témája alapján Szegedhez köthető és egyúttal egyik legismertebb darabja az Egy szerelem három éjszakája. Az első magyar zenés drámának, közkeletű mai elnevezéssel musicalnak nevezhetjük. 1961-ben mutatták be Budapesten. Azóta többször, külföldön is színre került, rádiófelvétel és film is készült belole. Az ősbemutató rendezője Szinetár Miklós volt. Újszerű megoldása szerint a mű írását nem színpadi rutin-szerzőkre, hanem drámaíróra, a dalszövegek írását költőre (Vas István), a zenét pedig kiváló zeneszerzőre (Ránki György) bízta.

     Együttműködésükből sajátos légkörű, egyedülálló színpadi mű született, melyet később „egy generáció lírai rekviemjének“ neveztek el. A darab központi alakja az ifjú költő, akit valószínűleg Radnóti Miklósról mintázott Hubay.

     A költő ifjú feleségével mindössze „egymásnak és az emberiségnek“ szeretne élni, de jámbor szándékukat a fasizmus lidércnyomásos háttere meghiúsítja.

Rafai Mária