"Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak hangulat."
(Reviczky Gyula: Magamról)

   Reviczky Gyula az 1870-es években kialakuló modern magyar irodalom kiemelkedő alakja. Költeményeit tipikus "reviczkys" hangulat - elégikus hangnem - jellemzi, de a hangulat nem látványban, hanem zenei hangzásban testesül meg. Lírájában a személyes, vallomásos jelleg az uralkodó. Felfogása hasonló a korábbi korszakok szentimentális költőiéhez: az értékrend általános válsága (ezúttal a modern élet elembertelenedése) közepette saját érzelmi világa bensőségét, őszinteségét hangsúlyozza.

   Vezéralakjává vált az Arany János utáni korszak költőinek, bár sikert, elismerést csak küzdelmes élete végén ért el. A népi, nemzeti jelleg ellenében az egyetemes emberi igényt hangsúlyozza. Emelt fővel vállalja a "kozmopolitizmus" bélyegét, mint azt egyik versében Arannyal vitázva - bár mély tisztelettel Arany iránt - kifejti. A hazai irodalmi hagyományokhoz kevéssé kötődik, inkább a kor modern világirodalma érdekli. Elsők közt méltányolta a nagy orosz írók társadalmi és lelki mélységeket feltáró humanizmusát. Hatásukra írja önéletrajzi ihletésű Apai örökség c. regényét. Műfordításai között Ibsen, Kleist és Grillparzer drámái, Lenau, Heine és Baudelaire versei szerepelnek. A Nyugat körének kedvelt költője volt, hatása Ady, majd még inkább Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső költészetében érezhető. Idén áprilisban ünnepeljük születésének 150. évfordulóját.

   Két saját összeállítású verseskötete jelent meg életében: Ifjúságom (1883) és Magány (1889). Összes költeményeit első ízben 1895-ben adta ki az Atheaneum. A kötetet a korán elhunyt fiatal költő rokona és barátja, Koroda Pál rendezte sajtó alá. A versek szokatlan módon nem időrendben követik egymást, sőt évszámot csak egyes költemények mellett látunk. A gyűjtemény tárgy szerint rendezett nagyobb ciklusokra oszlik. Az első kötet harmadát szerelmi dalok teszik ki ciklusokba foglalva: Első szerelem, Emma, Perdita, míg a kötet nagyobb része Változatok címen, valóban változatos tartalommal közel 150 költeményt foglal magába. A második kötet a következő ciklusokba igyekszik besorolni a verseket: A halál előtt, Festett ideál, Epitáfiumok, Goromba versek, Virágnyelven, Paralipomena, Gyermekversek, Töredékek, Fordítások.

   A kötet végén a költő életrajzát találjuk Epilog címen Koroda Pál tollából. Célszerű ezt elolvasnunk, mielőtt a költemények olvasásába merülnénk. Kulcsot ad nemcsak az egyes versek megalkotásának, hanem az egész életművet átható szellemnek és hangulatnak a megértéséhez is.

Galát Gabriella