„Európának abban a régiójában élünk, amely mindenestül az irracionalizmus örvényében forog.” (Grendel Lajos)

    Különleges utazásra invitálom Önöket. Egy utazásra Kelet-Európába. Kelet-Európába, a semmittevés és a mozdulatlanság országaiba, az unalom, vagy ahogy Bukovinában mondják, a szkucsno világába. Ebben az utazásban nem egy hagyományos útikönyv segít nekünk. Stasiuk író, irodalmár, esszéista. A könyv írásait lapozva feltárul előttünk Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia legbelsőbb világa.
Nem turistaként látjuk az országokat, szó sincs tájleírásokról, művelődés-, művészettörténeti beszámolókkal sem találkozunk. A legszegényebbeket, a nincsteleneket, az embereket látjuk, akik megélték/megélik a térség elmúlt évszázadát. Akik együtt élték meg a nagyvilág változásait, a világégéseket, a forradalmakat, az új államok születését. Így mindeggyé válik, hogy Telkibányán, Ugaron, Nagyszebenben, Babadagban, Kassán, Piranban vagy Cres szigetén járunk. Mindenhol az Emberrel találkozunk.

    Minden írásban Kelet-Európa tárul elénk. Stasiuk Európa-képe. Utazzunk vele, de ne feledjük, ahogy ő maga figyelmeztet: „az én Európám kitalált dolog”. Ám ez az Európa ismerős az olvasónak. Hiszen mi láttuk/látjuk ezt a világot. Benne élünk. Stasiuk felnyitja a szemünket. Pillanatképeket ragad ki, érzéseket közvetít. Megmutatja nekünk az Ő Európáját. Megmutatja nekünk a mi Európánkat.

    A könyv elolvasásával nem tudunk meg többet a Kárpát-medencéről, nem biztos, hogy kiderül, hogy mi a közös Szlovénia zöld hegyeiben s a romániai Duna-delta szigetvilágában. Nem fogunk tudni választ adni a kérdésre, hogy mi tartja össze a térségben élőket, de el fogunk gondolkozni ezen, s talán még inkább érezni fogjuk, hogy összetartozunk a világnak ebben a kis szegletében.

    Aki végigolvassa a könyvet, biztos, hogy előveszi a zakopanei fadobozból a megmaradt néhány zloty-t, megszagolja az Erdély útikönyvben lapuló havasigyopárt, az első adriai utazásról hazahozott kagylóhéjat, meghúzza az üres, de emlékbe elrakott Becherovka-s üveget.
Ha tehetjük, utazzunk el még egyszer, még többször ezekre a tájakra, szívjuk be az otthontól távoli, mégis ismerős illatokat. Sétáljunk a Magas-Tátrában, kiránduljunk a Szent Anna-tóhoz, mártózzunk meg a Fekete-tengerben.
Ha meg akarjuk érteni a kelet-európai olvasztótégelyt, utazzunk el Mezőlaborcra, ebbe a lengyel–szlovák határ menti kis városkába, ahol ma is ruszinok laknak, s nézzük meg az egyik leghíresebb amerikai festő, Andy Warhol múzeumát.
Ha mindezt nem tehetjük meg, olvassuk el a kiváló lengyel író ezen könyvét!

Oros Sándor