Symphonia Hungarorum
Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban 2001. március 30-október 29.
(Szerk. Kárpáti János ; kiad. Budapesti Történeti Múzeum, stb., 2001)
|
A Nemzet a’ Muzsikájában él” A
Symphonia Hungarorum a zenész társadalom számára ismerősen
csengő kifejezés: az első írott emléke a magyar zenetörténetnek. Szent
Gellért püspök legendájában (15. század) találkozunk a magyarok
szimfóniája fogalmmal: |
Magyarázd meg nekem, Walter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam? Amaz pedig ezt mondta: Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának a szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található Szeged
város július és augusztus hónapban a Fesztivál lázában ég, melynek
a hagyományok szerint a zene áll a középpontjában. A Hónap könyveként
is most egy régen várt tematikájú kiadványt szeretnénk bemutatni,
melynek alapja az azonos című millenniumi rendezvény. Aki látta a kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, az tudja, miről írok: érezte azt a felemelő ünnepélyességet, azt a torokszorító örömet, amit ez jelenthetett egy zeneszerető, magyar zenét szerető, magyar embernek. Ezt az örömet élhettem újra 2002 nyarán, mikor végre kezembe vehettem a kiállítás katalógusát. Katalógusát?!
Egy ritka szép, igényes magyar zenetörténeti képeskönyvet kellett
volna mondanom, mert ez a kiadvány messze felülmúl minden kiállítási
katalógust, amit eddig láttam. Az élmény hitelességét garantálja,
hogy a kiállítás rendezője és a katalógus szerkesztője egyazon személy,
a magyar zenetudomány kiemelkedő alakja, Kárpáti János. Az utóbbi években szép számmal jelentek meg népszerű ismeretterjesztő, igényes kiállítású zenetörténeti összefoglalók az egyetemes, ill. európai zenetörténetről. Céljuk a laikus érdeklődő közönség igényének kielégítése. De a magyar muzsika historikus bemutatására hiába vártunk. A Magyarország zenetörténete sorozat I-II. kötete 1686-ig nyújt szinte teljes képet a forrásokról és a korabeli zeneéletről a tudományos szempontból kutatók számára. Szabolcsi Bence, Dobszay László és Falvy Zoltán régebben megjelent könyvei igen olvasmányosak, és több tanulmánykötet is napvilágot látott. A Magyar zenetörténet képeskönyve (Keresztury Dezső, Vécsey Jenő, Falvy Zoltán. Magvető K.) 1960-ban jelent meg, mely az ókori aquincumi zenei emlékektől Kodályig mutatja be - többnyire fekete-fehér képekben - a magyar zeneélet tárgyi emlékeit. A honi muzsika a jelentőségéhez képest mégis kevéssé reprezentált a mai könyvpiacon. Éppen ezért egyedi vállalkozás ez a zenetörténeti képeskönyvvé és tanulmánygyűjteménnyé avanzsált kiállítási katalógus, nagy űrt töltve be a témában megjelent szakirodalomban. Van-e egyáltalán ezeréves története a magyar zenének? - teszi fel a kérdést a könyv szerkesztője az előszóban, és beszámol a korábbi és újabb zenetörténeti kutatások szemléletváltásáról. A népzenei és nemzetiségi alapú koncepció kiegészült az újabb történészgeneráció szélesebb körű vizsgálódásai nyomán napvilágra került rejtőzködő kódexek és nyomtatványok tanulmányozásával, melyek publikálása lehetővé tette zenetörténetünk fehér foltjainak kitöltését. A másik irány a magyar földre érkező és magyarrá asszimilálódott zenészek tevékenységének vizsgálata, ezzel igazolva, hogy zenekultúránk szervesen illeszkedik bele az európai zenetörténet folyamatába. A
könyv értékét, magas színvonalát garantálja a tanulmányok
szerzőgárdája, a magyar zenetudomány legjelesebb képviselői: Dobszay
László, Eősze László, Sárosi Bálint, hogy csak néhány ismert nevet
említsek, minden rangsorolás nélkül, hiszen a zenetörténeti kutatásnak
jelenlegi szakirodalmában, akár a Magyar Zene, akár a Zenetudományi
Tanulmányok lapjain is velük találkozhatunk. Az utóbbi időben szokássá vált, hogy a könyveket CD, vagy CD-ROM melléklettel látják el. Ebben a katalógusban hangzó anyagot ugyan nem találunk, de mindenképpen kárpótol bennünket az a lista, amely 16 oldalon keresztül tematikusan rendezve ajánlja a Hungaroton Classic lemezkiadó felvételeit (szerk. Székely András), és a Magyar Televízió Archívumából videofelvételeket (szerk. Bársony Ágnes). Szeretném
ezt a kötetet minden olyan olvasónak ajánlani, aki a magyar 1000 év
kultúrtörténete, az európai zenei élet szerves részét képező magyar
zenetörténet iránt érdeklődik, akár a gyönyörű képek vonzzák, akár
a tartalmas, mégis olvasmányos tanulmányok. Sósné Karácsonyi Mária |