Mátyás király uralkodása idején (korábban, mint Angliában vagy Spanyolországban), 1473-ban a német származású Hess András Budán felállított nyomdájában készült Magyarországon az elsõ nyomtatott könyv: a Chronica Hungarorum. Ezt a munkát, a magyarok történetét összefoglaló mûvet, a nyomtatás helyérõl ’Budai Krónika’-ként szokás említeni. Mátyás udvarához kötõdik a 15 évvel késõbb megjelent Thuróczy-krónika is. Szerzõje, a Hont megyei nemesi származású Thuróczy János, 1435 körül született. Egyetemre nem járt, de a latin nyelvet kiválóan megtanulta. Jogi érdeklõdése és latintudása révén fiatalon jegyzõ lett az országbíró hivatalában. Okleveleket fogalmazott, feljegyzéseket készített, peres ügyek iratait szerkesztette. 1476-tól tíz éven át a királyi kúriában dolgozott jegyzõként. 1486-ban a királyi kisebb kancellária egyik ítélõmesterévé nevezték ki Thuróczyt, aki így egyúttal a jegyzõk elöljárója lett. Hivatali fõnöke, Drági Tamás személynök buzdítására fogott

neki Thuróczy, hogy korábbi krónikák, források alapján megírja a magyarok történetét egészen Mátyás koráig. Munkájához rendelkezésére állt Mátyás könyvtára. A Magyarok krónikája nem eredeti mû, több forrást, krónikát dolgozott benne egybe Thuróczy, amelyek 1386-ig, Kis Károly haláláig ismertették a magyar történelmet. A XV. század históriája, Thuróczy korának krónikája már önálló írói teljesítmény. A szerzõ anekdoták beillesztésével élvezetes olvasmánnyá tette a krónikát. A történetíró naprakészségét jellemzi, hogy az utolsó fejezetben Mátyás több hadisikere mellett elmeséli Bécs és Bécsújhely elfoglalását is, Bécsújhely pedig 1487. augusztus 17-én került Mátyás uralma alá.
     Thuróczy mentorának, Drági Tamásnak ajánlotta mûvét.
     Ebben az idõben Budán nem mûködött nyomda, így a krónikát Brünnben (Brno) a Stahel mûhelyében nyomtatták. Itt készültek a fametszetû illusztrációk: a csatajeleneteket bemutató kisebb ábrák és a magyar királyok ismert és kedvelt, egészalakos portréi. A kötet 1488. március 20-án már el is hagyta a nyomdát. A magyarok történelme iránti érdeklõdés jele, hogy Thuróczy mûve pár hónappal késõbb, 1488. június 3-án Augsburgban is megjelent. Theobald Feger budai könyvkereskedõ és kiadó megrendelésére készült a második kiadás a híres Ratdolt nyomdában, brünni kiadás egy példánya alapján. A fametszeteket, az eredetit utánozva, újrametszették, a példányok többségében kézzel ki is színezték azokat.
      A szép történeti képeskönyv amellett, hogy forrásértékét is megõrízte, a könyvtárak, könyvgyûjtõk féltett könyvritkaságai közé tartozik a mai napig.

     A Somogyi-könyvtár 1993 januárjában vásárolta meg az augsburgi, tehát a második kiadás egy példányát, jóllehet, a szándék, hogy gyûjteményében dicsekedhessen egy Thuróczy-krónikával, már a Millennium idején megszületett. A könyvtár elsõ igazgatója, Reizner János élénk érdeklõdéssel volt a történelem és a régiségek iránt. Dobrowsky Ágost budapesti könyvkereskedõ -ismerve Reizner érdeklõdését- 1897 októberében felajánlott neki megvételre egy tökéletes állapotban levõ Thuróczy-krónikát. Az üzletkötés nem jött létre, mert decemberben Dobrowsky újabb példányt ajánlott –jutányos áron- Reizner figyelmébe, sõt: megtekintésre postán leküldi Szegedre a kötetet! Szinte hihetetlen, de két nap múlva Reizner már vissza is küldte az értékes könyvet a következõ levél kíséretében: „Thuroczi Augsburgi kiadását ide mellékelten vissza küldöm. Most drágaságokat nem vehetünk, de ha már Thuroczit veszünk, azt csak budai kiadásból fogunk keresni, de azt is csak igen kedvezõ esetben. Szeged 897. decz. 11én   Reizner J”.

     Meglepõ, hogy Reizner nem csak anyagi okok miatt nem vásárolta meg a kötetet, hanem azért, mert még nagyobb ’fogásban’ reménykedett: budai kiadást szeretett volna venni. Ez sajátos és sajnálatos tévedés volt Reiznertõl, ugyanis Thuróczy mûvét nem adták ki Budán, mint láttunk Brünnben és Augsburgban jelent meg gyors egymásutánban 1488-ban. Valószínû, hogy Reizner az 1473-ban Budán megjelent Chronica Hungarorum egy példányát szerette volna megszerezni, ez azonban nem Thuróczy János mûve, arról nem is szólva, hogy 1897-ben sehol sem volt már kapható a Budai Krónika.
      1898-ban Ranschburg Gusztáv ajánlott Reiznernek és a Somogyi-könyvtárnak megvételre egy augsburgi Thuróczy-krónikát, de a könyvtárigazgató az elõzõhöz hasonló levélben elhárította az ajánlatot.
      Hosszú idõ telt el, amíg egy antikvárium katalógusában, elérhetõ áron eladásra kínáltak egy augsburgi Thuróczy-krónikát, az pedig a szerencsés véletlen mûve, hogy a könyvtárnak éppen volt kerete a ritkaság megvásárlására.

     A Thuróczy-krónika eme példányát számos kiállításon csodálhatták már meg az érdeklõdõk 1993 óta a Somogyi-könyvtárban.

Szõkefalvi-Nagy Erzsébet