„Ha valaki kezébe veszi a könyvét s lapozgat benne: megcsapja most is a friss hangja, elringatja a szava muzsikája, s ott gyüszmékölnek előtte azok a »szegedi parasztok és egyéb urak«, akikről senki nem tudott úgy írni, mint Tömörkény…” (Gracza János)

    Kedves Olvasó! Tegye a szívére a kezét és válaszoljon őszintén: tudja ki az a Tömörkény István? Olvasott-e tőle már novellát? Ha a válasza a feltett kérdések közül akár egyikre is nem, akkor szeretném figyelmébe ajánlani Tömörkény Istvánt mint szépírót és kötetei közül a Jegenyék alatt című elbeszélés-gyűjteményét.

    Idén decemberben lesz 140 éve, hogy megszületett Steingassner István, írói, majd később hivatalosan felvett nevén Tömörkény István újságíró, író. Tárcái, írásai hetente jelentek meg a korabeli országos és főként szegedi lapokban. A Somogyi-könyvtár életében is jelentős szerepe volt az intézmény igazgatójaként 1904-től haláláig.

    Szépíróként kora divatos novellaműfajának volt kiváló művelője. Novellái mind a népről szóltak, de nem a népnek, hanem a felsőbb osztályoknak. Olyan olvasóknak, akik nem ismerik ezt a világot, akiknek a tanyai parasztság életkörülményeit behatóan kellett ismertetnie, hogy történeteit megérthessék. Tömörkény csak Szeged népéről írt, a szegedi határ népéről és csak a népről, az urakról alig.

    Szülei a vendéglátásból éltek, Makón és Szegeden üzemeltettek vendéglőt, így Tömörkény már gyerekkorától figyelemmel kísérhette a városba látogató vidéki embereket, újságíróként pedig sokszor járt a városházán, ahol a Szeged környéki parasztság a hivatalos ügyeit intézte. Az itt látott emberek közül később többen novellahősként keltek új életre.

    Jegenyék alatt című kötete a Szegedi Napló karácsonyi mellékleteként jelent meg 1897-ben és 26 elbeszélést tartalmaz. A címlap illusztrációját Tóth Molnár Ferenc tehetséges tanyai festő készítette. Elbeszéléseiben az író hűen ábrázolva, apró részletességgel mutatja be a Szeged környéki parasztság mindennapjait. Írásaiban hol az emberek, hol az állatok, hol a természet, a növényvilág a főszereplő. Kötetében találkozhatunk novelláinak kedvelt főszereplőjével Halbőr Förgeteg Jánossal, kinek mindig meggyűlik a baja a törvénnyel, most éppen a bürgék miatt. Megtudhatjuk, miért fontos a pusztai harangszó, részt vehetünk egy tanyai búcsún, kiderül, hogyan telik egy délelőtt a tanyán, hogyan járnak az ott élő gyerekek iskolába, és még sokáig lehetne sorolni, hogy miről szólnak az elbeszélései. Soraiban érezzük a tanyai élet csöndes nyugalmát; egy különleges és zárt világot ismerhetünk meg. Tömörkény István művei egy olyan életformát őriztek meg, amely ma már sehol nem található. Ezeket a kedves, néhol humoros, néha kicsit szomorkás történeteket nemcsak az írói fantázia, hanem a való élet ihlette.

    Kedves Olvasó! Vegyen kezébe egy Tömörkény-kötetet, olvasson bele és ismerje meg a 19. század végi szegedi parasztság életét, szokásait, gondjait, nyelvezetét és legfőképpen magát a végtelen, homokos pusztaságot: „A homokon nincs hegy, amin csuszni lehetne, sőt a puszták fiaiból azok, akiket esetleg katonának idegenbe el nem vittek, még hegyet sem láttak. A homokon csak homok van, a sárga meleg folyó homok, amely kalászt termel és szőlőtőkét nevel. A tanyák köröskörül messze mind homokra vannak építve, homokon állnak a fák, a vetések az izzó, meleg levegőben a homok fölött mutatja csalóka játékait a puszták ingyen fotográfusa, a délibáb.” (Részlet a Bucsu a homokon című elbeszélésből)

Kukkonka Judit