A magyar szépirodalom kedvelőinek bizonyára ismerősen cseng Wass Albert neve. A 20. századi magyar irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Művei központi témája a szülőföldje: minden regénye, minden novellája, minden mondata, minden sora Erdélyről szól, még azok a művek is, amelyek távol otthonától, a messzi Amerikában születtek. Közel ötven regényt írt, ezek mellett számos verses- és novelláskötet és nem utolsósorban mese szerzője.

    Nem véletlenül nyúlt Wass Albert a mese műfajához. Tette ezt azért, mivel tudta, hogy a világ valamennyi meséjének van egy közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy a jó győzelmét hirdeti a gonosz felett. Ezt az elveszett, vagy talán teljes valóságában soha nem létezett világot kereste a magyar népmese világában, amely a magyar néplélek mélységének és tisztaságának végtelen forrása.

    Wass Albert Németországban töltött évei alatt írta kisfiainak 1946-ban a Tavak könyvét és 1947-ben az Erdők könyvét. A Tavak és Erdők meséi nem csak a természet szeretetére nevelnek, tanításaikban az is benne van, hogy nincsen ok okozat nélkül és az emberek minden cselekedetének megvan a következménye. A Tavak könyvében a Teremtés könyvének a vízi világra alkalmazott változatát ismerhetjük meg: miután a Jóisten megteremtette és benépesítette a tavakat, a nádi manókat utasítja arra, hogy a Tókirály legkisebb lányának, Szillének vezérletével az összes állatot megtanítsák arra, hogy mi lesz a dolguk a későbbiekben.

    Az Erdők könyve egy olyan otthoni világról szól, amelybe az író nem térhetett vissza, hiába hívta őt az Erdő. A mesék szereplői az erdő lakói, azok az állatok, amelyekkel bármelyik erdőben találkozhatunk, csak éppen beszélni tudnak és olyanok, mint mi, emberek. Megismerhetjük Bulámbukkot, a nagy fekete szarvas állatot, hogy mi történik vele a viselkedése miatt, olvashatunk a kis szürke jószívű nyúlról, a kicsi veres mókusról, aki állandóan vitatkozik, a mátyásmadárról, akire megorroltak az erdő lakói szorgossága és ügyessége miatt.
Csodás hangvételű meséiben különös varázslatban lehet részük az erdők és tavak élővilágába betekintőknek. Szép szó és Jóság sugárzik a sorok közül a meséket olvasva. Maradandó élményt nyújtanak gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Az író gyerekeihez írott tanácsai az igazi életre vonatkozóan is megállják a helyüket:

    "...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."

Deákné Csótó Edit