A vendéglátóipar „nagyüzemei” a leginkább német földről elterjedt vendégfogadók, melyek nagy udvaraikkal egyben forgalmas kereskedelmi árusítási (sőt hírszerzési) központok is voltak. Az 1879-es árvíz előtt Szegeden három nagyobb - kávéházzal és étteremmel egybekapcsolt szálloda működött. A török uralom maradványaként tekinthető kávéházak közül ebben a korszakban a legismertebb volt a Ströbl-féle Arany Oroszlán. A szállodák kávéházain kívül 1872-ben Szegeden 7 kávémérőt, 5 sörmérőt, 256 bormérőt és még ennél is több pálinkamérőt mutattak ki.

A szegedi vendéglátóipar híre nemcsak az országban, hanem az egész világon elterjedt. Juranovits Ferenc szegedi csárdája, mely az 1885-ös országos kiállításon „elösmerést aratott”, az 1900-as párizsi világkiállításon is sikerrel vett részt.

A Magyar Vendéglős- és Kávés-Ipar című szaklap 1904-ben különszámot adott ki Szegedről abból az alkalomból, hogy a magyar vendéglősök városunkat választották országos gyűlésük helyszínéül.

Az étlap

„Az étlap az étterem tükörképe” az ételválaszték bemutatására az árak megjelölésével. Számot ad az üzlet színvonaláról, választékáról, az ott dolgozók szakmai tudásáról. Az első ismert, árral megjelölt étlap a bécsi Piros Alma vendéglőből való 1784-ből. Az első fennmaradt magyar étlap 1834-ből, Nyíregyházáról, Márkus Mihály vendégfogadóstól való, melyen a német Speisen - und Essen - Tarif mintájára a Tariffa megjelölés szerepel. A Somogyi-könyvtár gyűjteményében található menükártyák a XX. század elejéről származnak.

„Tömörkény konyhavegytana”

Móra Ferenc azt írta Tömörkény-tanulmányában, hogy a patikusból lett író „magyarra fordította Franke konyhavegytanát”. Juhász Gyula már pontosabban fogalmazott: „A patikusságnak végleg búcsút mondott Tömörkény, de még utoljára, engesztelő áldozat gyanánt kiadott egy különös munkát a Franke-féle konyha vegytana címen.” Nos: Tömörkény sem nem fordította, sem nem ő adta ki ezt a különös könyvet. A kiadója Tömörkény unokatestvére, Burger Gusztáv volt. De akkor mi volt a szerepe az írónak? Ő végezte a könyv Komjáthy által fordított szövegének bővítését (ahogy ezt a harmadik, bővített kiadás előszavában le is írja).
Meg kell azonban jegyezni, hogy Tömörkény István, akinek apja és apósa egyaránt vendéglős volt, nem csak ezzel a szállal kötődik a vendéglátóiparhoz, hanem a Vendéglősök Közlönyének szerkesztőjeként is.