|
A
forradalomban
 |
|
A Júlia-versek ciklusa, a költő
levelei, a Késő szüret című kötet ajánlása
kétségtelenné tette e kapcsolat hitelességét, ám 1918 tavaszán a költő
leszámolt önmagában Júlia iránt táplált szerelmével.
|
|
|
Új élmények vártak ekkor már rá: a közéleti szereplés,
a közelgő forradalmak. 1918. október 19-én a Munkásotthonban (a Fekete
Házban) részt vett a Nemzeti tanács megalakulását előkészítõ
összejövetelen. A 22-én létrejött Szegedi
Nemzeti Tanácsnak többek között Hollós József
és Móra Ferenc is tagja volt, jegyzõje pedig Juhász Gyula lett. |
|
Juhász Gyula Turris
eburnea címû verse elõször a Nyugat
1908. február elsejei számában jelent meg. Figyelemre
méltó, hogy közvetlenül a forradalmak elbukása
után a költõ újból szükségét
érezte a vers közlésének - mintegy újból
a mûvészet elefántcsonttornyába menekült
a keserû valóság elõl.
|
|
Errõl tanúskodnak
a Tardos Taussig Ármin grafikusmûvész
vendégkönyvében olvasható sorok is. Valamennyi bejegyzés
fontos dokumentum a költõnek a forradalmak bukása
utáni világnézeti, politikai állásfoglalásáról.
|
|
Egy tréfás utánzat kézirata |
Verskézirat; a lap alján megjegyzés a korabeli cenzúrára |
Kézirat Plöm Plöm aláírással |
|
1918. október 27-én népgyűlést tartottak a Klauzál téren a Kossuth szobornál, ahol Juhász Gyula is beszélt: az igazi demokrácia megteremtésének szükségességét hirdette. Ez a gyűlés másként is jelentős volt a költő életében. Ennek a lelkességében fogant az a levél, amellyel e napon Kilényi Irma először kereste föl a költőt. Ettől kezdve tragikus haláláig, 1944 nyarán bekövetkezett öngyilkosságáig, rajongó lelkesedéssel állt önkéntes „titkárnőként” Juhász Gyula szellemi szolgálatában, majd a költő halála után életét szinte teljesen a Juhász Gyula-kultusz ápolásának áldozta. Kilényi Irma (1891-1944) |
 |
 |
1918-19-ben Juhász Gyula a Nemzeti Tanács al- majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája volt. 1919. március 24-én Forradalmi Kis Káté című írásában köszöntötte a vértelen proletárforradalmat. |
|
Április 8-án a szegedi színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika megvalósításához kezdett. Május 7-én a francia megszállás (Délmagyarország, 1919. jan. 5.) alatt levő Szegeden már április közepén fölülemelkedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. |
|
A Munka című szociáldemokrata lap munkatársa lett, amely a munkásotthonban folyó kultturális munkát irányitotta. |
 |
 |
1919. június 24-én jelent meg negyedik verseskötete, Ez az én vérem címmel, Gergely Sándor címlapjával. A Szegedi Napló 1919. augusztus 7-i számában olvashatunk róla. |
|
1919. július 19-én verssel köszöntötte Móra Ferencet 39. születésnapján. |