Háborús évek                                                                                                     

1913. május 29-én áthelyezték a makói állami fõgimnáziumhoz. Ekkor ismerkedett meg Espersit Jánossal, a kiváló irodalom- és mûvészetkedvelõ ügyvéddel. Az õ révén került a költõ a radikális értelmiség körébe. A nyáron még jó kedélyû költõ alig kezdte el Makón a tanítást, erõt vett rajta a betegség.

1914 március 4-én váratlanul Pestre utazott, és a Nemzeti Szállóban mellbe lõtte magát. A Rókus Kórházba szállították. A gyógyuló költõt kórházi szobájában fölkereste egy rajongó fiatal újságírónõ, Eõrsi Júlia. Ebbõl a találkozásból egy különös szerelem bontakozott ki, amely egy idõre elnyomta Anna emlékét.
1914-ben készült fényképét Eõrsi Júliának ajánlotta.

 

Eõrsi Júlia (l889-l958)

1915 januárjában megjelent második verseskötete Új versek címmel. A kötetet Móra Ferenc méltatatta a Szegedi Napló 1915. január 24-i számában.

1917. január 8-án idegrohamot kapott, majd március 10-én beutalták a Moravcsik-klinikára. Kórtörténeti följegyzései Patológika címmel maradtak ránk.

Eõrsi Júlia közremûködésével újabb verseskötet összeállításán fáradozott. Júlia gyûjtögette kivágásokon, saját másolatában a költõ itt-ott megjelent verseit, s ezekbõl válogatta ki a Késõ szüret címmel, 1918 szeptemberében megjelent kötet anyagát. 1918. január 3-án Eõrsi Júliának írott levelében a készülõ kötet címváltozata izgatta.
Az Új Idõk 1918. november 10-i száma méltatta a gyûjteményt.

Ekkoriban született verseiben (Döblingben) a betegségében rokonnak vélt Széchenyi emlékét idézte. Gyakori mûfaja volt a sírfölirat, mely egyszerre utalt a háborúra és egyéni tragédiájára. (Epitáfium)