A 20-as évek                                                                                                              

1920 tavaszán Kosztolányi és Horvát Henrik ajánlására a Petõfi Társaság tagjává választotta Juhász Gyulát. A Dugonics Társaság levélben köszöntötte a költõt.

1920 december végén jelent meg ötödik verseskötete Nefelejcs címmel. A kötet egyszerre akart emlékeztetni az eltiport forradalomra és a Trianon békeparancsával újonnan keletkezett szomszéd államokba került magyar városokra.
Az új verseskötetet Terescsényi György méltatta a Szegedi Napló 1921. január 9-i számában.

 

Góth Imre: Juhász Gyula portréja

1922 szeptemberében elterjedt a költõ halálának híre. Az erdélyi lapok nekrológot közöltek Juhász Gyula álhalálhírérõl.

Juhász Gyula számos induló fiatal költõrõl írt biztató sorokat. Az õ közbenjárásával jelent meg 1922 karácsonyán József Attila elsõ versesfüzete, a Szépség koldusa. A fiatal költõ kérésére Juhász Gyula elõszót is írt a kötethez.

1923 pünkösdjén ünnepelték Juhász Gyula költõi munkásságának negyedszázados jubileumát. Újságíró barátai kezdeményezték az ünneplést. A jubileumi ünnepség ötletéhez az is hozzájárult, hogy a jóbarátok ezzel is növelni akarták a költõ önérzetét, önértékének tudatát. Babits Mihály és Kosztolányi Dezsõ már május 19-én délután megérkezett. Este ott voltak az Ipar utcai öreg házban, amikor a munkásénekkar szerenáddal köszöntötte a költõt. Az ünnepély másnap délelõtt zajlott le a Belvárosi moziban. Móra Ferenc bevezetõje után Babits Mihály emlékezett ifjúkori barátságukra, szegedi éveire. A sikeres matiné után a vendégek a Közmûvelõdési Palota elé vonultak, és ott Babits Mihályné lefényképezte õket.
Másnap, pünkösd hétfõjén, Babits, Babitsné, Kosztolányi és Juhász a Tisza-parton kisétált Tápéra.

Juhász Gyula édesanyjával az Ipar utcai ház udvarán

A Dugonics-Társaság nevében Móra Ferenc köszöntötte a költõt.
Gulácsy Irén és Tabéry Géza táviratban küldte üdvözletét Juhász Gyulának, a „váradi holnapos költõnek”.

Juhász, Móra és Réti Ödön a makói Püspökkertben

 

1924. szeptember 18-án Móra Ferenc és Réti Ödön egyfelvonásosaival bemutatták Juhász Szép csöndesen címû jelenetét a makói Hollósy Kornélia Színházban.
1924. december 19-én jelent meg a költõ hatodik verseskötete, a Testamentom. Ez egyetlen könyve, amelyben ciklusokba rendezte verseit.

1925

1926

„Párizst akartam, és Rómát reméltem
De hûtelen, mint vágyam, a remény”
- vallotta a költõ 1916-ban (Uj stanzák); ám csak Bécsig jutott el életében 1926-ban egymás után két alkalommal. Elõször Szalay József társaságában május 9-tõl 20-ig, másodszor július 5-tõl 7-ig Király-König Péterrel. Itt találkozott József Attilával, Hatvany Lajossal és a magyar emigráció több tagjával.
Bécsi útjairól képeslapokat küldött Kilényi Irmának.

Makón, Espersit János otthonában

 

1926. november 1-jén a Tömörkény Társaság nevében megkoszorúzta Tömörkény sírját.

Espersit János 1926. dec. 16-án írt levelében küldte el Juhász Gyulának a költõ makói látogatása során készült fényképeket.

Ez évben jelent meg Szögedi színház címû karcolatgyûjteménye.

1927. okt. 8-án nyílt levelet intézett Pekár Gyulához a Petõfi Társaság Ady-ünnepségének megrendezése kapcsán.

1928. május 20-án az ifjúság élén megkoszorúzta Ady sírját, és beszédet mondott.

1929 január 18-án, az alapító halálának második évfordulóján, elõször osztottak Baumgarten-díjat. Az elsõ jutalomosztáson Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenõ és mások társaságában ott volt Juhász Gyula is. A Dugonics Társaság levélben üdvözölte a költõt a díj elnyerésekor.