Remeteként                                                                                                          

Juhász Gyula utolsó nyilvános szereplése Adyhoz fûzõdött. Halálának tizedik évfordulóján, 1929 január 27-én õ volt Makón az Ady emlékének szentelt est elõadója. Egyórás szabad elõadásban elevenítette föl emlékeit Adyval való kapcsolatáról, váradi éveirõl, A Holnap költõirõl.
Innen már betegen tért haza. Ezekben a napokban hatalmasodott el rajta a súlyos kór, amely többé már nem múlott el lelkébõl, agyából, idegeibõl. 1929 február 6-án beutalták a Schwartzer-szanatóriumba. Magába zárkózott, senkit nem engedett magához.

 

Juhász Gyula utolsó fényképe a szegedi idegklinika parkjában

1929 március 27-én jelent meg Hárfa illetve Holmi címmel a költõ verses és prózai mûveinek válogatott gyûjteménye. Bármilyen kedvezõ is volt fogadtatásuk, a költõt már nem derítette föl.

„...ma is, mint minden nap a Maga mielõbbi gyógyulásáért könyörgök az Istenhez” - írta Kilényi Irma Juhász Gyulának április 2-án, a költõ születésnapjának közeledtével.

1933. ápr. 4-én ötvenedik születésnapját a klinikán töltötte. Csak õszre javult annyit az állapota, hogy ismét verset írjon. (Panasz)

1935 augusztusában jelent meg utolsó verseskötete Fiatalok még itt vagyok címmel, Magyar László gondozásában, Babits Mihály elõszavával. A költõ már bele sem tekintett.

Juhász Gyula 1937 április 6-án hunyt el veronálmérgezésben. Élete merõ küzdelem volt a természet és a társadalom ellenséges erõivel. A természettel, amely az öröklés kifürkészhetetlen törvényei szerint esendõ testi-lelki alkattal dobta a világba; a társadalommal, amely megtiporta a költõi tehetséggel megáldott - megvert költõt.