Színház                                                                                                            

Nyárai Antal, „az aranyszívû, aranyhangú mûvész” 1909 és 1911 között bûvölte el játékával a szegedi Városi Színház közönségét.

„Nyárait nem a színpadon szerettem és csodáltam meg elõször, hanem egy kávéházi éjszakai beszélgetés intellektuális és magányos óráiban. Azóta Nyárai, az ember, úgy érdekel, vonz és hat rám, mint csak a legjobbak vagy legkülönbek. Nyárairól, a színészrõl ugyanez a véleményem. És ezt természetesnek tartja mindenki, aki tudja, érzi, mi a mûvészet, az igazi.” (Juhász Gyula: Sorok Nyárairól)