Szent Rozália kápolna

Tervezője: Nedtvich Gusztáv
A kápolna eredeti helye a Segítő Boldogasszony utca és a Templom tér kereszteződésében (ma a Hősök kapuja környéke) lehetett.
„Az 1738-ik év ugyanis szomorúan emlékezetes év volt a város életében. Ez évben a fekete halál dühöngött, a szegedi vásárra jövő temesvári kereskedők a ragályt ide is behurczolták. A város népe megrémülve Istennél kereset segítséget, azon felül a hatóság és a lakosság fogadalmat tett, hogy a csapás emlékére és engesztelésére három kápolnát fog építeni.”

A palánki templom előtt álló, a Szent Rozália és a Segítő Boldogasszony tiszteletére emelt barokk kápolna fölszentelésére 1739. augusztus 1-jén került sor. Az 1700-as évek végén József császár rendeletére bezárták és csak 1805-ben nyitották meg újra.
A fogadalmi kápolna az 1879-es árvízben erősen megrongálódott és a városszerkezet átalakítása miatt útban volt a tervezőknek. Egy párizsi kápolna mintájára gazdag díszítéssel épült újra.

Régi helyéről a Dömötör templomhoz közelebb, az ekkor kialakított Gizella tér és Templom tér találkozásához került. Az építés költségét - 8000 forintot - a város újjáépítéséhez gyűjtött könyöradományok maradványaiból fedezték.
Az új kápolna alapkövét 1880. november 20-án Kreminger Antal prépost-plébános egyházi szertartása keretében rakták le, a fölszentelésre 1883-ban került sor.

A Fogadalmi templom és a Dóm tér építése következtében 1928-ban a kis kápolnát szétszedték, darabjait megszámozták és a Lechner térre szállították. A rekonstrukciót ekkor Ligeti Béla irányította. Az átépítés az eredeti anyag felhasználásával és az alapterületet megnagyobbításával négy hónap alatt lezajlott.
Az áthelyezett épületet 1929. november 17-én szentelte föl Glattfelder Gyula csanádi püspök. 1938-ban plébániatemplommá nyilvánították.

»»