„Leonardo élete végéig folytatta tudományos kutatásait a legkülönbözõbb területeken, és rendkívül nagy mennyiségû jegyzetet készített, melyeket elõbb-utóbb végleges formába akart önteni. Többször is megkísérelte rendezésüket, de egyetlen elkezdett könyvet sem fejezett be, s a feljegyzései megmaradtak eredeti állapotukban, töredékes, összefüggéstelen, esetenként ellentmondásos észrevételeknek. Leonardo halála után ez a felbecsülhetetlen, gyakran vázlatokkal, rajzokkal illusztrált, írásos hagyaték Francesco Melzi tulajdonába került, aki megkezdte katalogizálását.” A CODICE ATLANTICO és a WINDSOR CODEX. Néhány évtizeddel Melzi halála után a milánói Pompeo Leoni mûgyûjtõ, II. Fülöp spanyol király hivatalos építésze megkísérelte ismét összekeresni a szétszóródott kéziratokat. Jelentõs részüket sikerült is megszereznie, katalogizálni és megszámozni; igen sok különlálló lapot két nagy kötetbe gyûjtött. Az elsõ, amelyet Angliában a windsori királyi kastélyban õriznek, mintegy hatszáz vegyes rajzot tartalmaz, közöttük az Utolsó vacsorához készített drapériatanulmányokat. Ugyancsak ebben található Imola híres alaprajza, ez az elsõ megvalósulása egy tudományos felmérések alapján készített várostérképnek, továbbá szinte valamennyi anatómiai tanulmány. A második, a Codice Atlantico néven ismert kötet technológiai és tudományos témájú írásokat és rajzokat tartalmazó vaskos gyûjtemény. KÉZIRATOK A-M és az ASHBURNAM CODEX. 1636-ban a Codice Atlantico további más, az A-tól M-ig terjedõ betûkkel megkülönböztetett kéziratokkal együtt, a milánói Biblioteca Ambrosiana tulajdonába került. 1796-ban Napóleon elrendelte mindezen kötetek kisajátítását, és a párizsi Institut de France könyvtárába vitette õket. Innen a késõbbiek során csak a Codice Atlantico tért vissza Milánóba. Valamennyi közül a legrégebbi a B kézirat, amely harckocsik, bárkák, hidak és repülõ szerkezetek rajzait tartalmazza 1488-ig visszamenõen. 1490-bõl való a C kézirat, s a következõ évekbõl az A kézirat; ez a 64 folióból álló füzet Leonardónak a festészet és a fizika körébe tartozó különbözõ témák iránti érdeklõdését tanúsítja. Ez utóbbinak egy része elkülönülten Ashburnham Codex 2038 néven ismert, témája fõleg a festészet. Az elsõ milánói tartózkodása idején születtek a H és I kéziratok, ezek grammatikával és lexikológiával foglalkoznak. A TRIVULZIANO CODEX. A mûvész elsõ Milánóban töltött éveibõl származó írásainak gyûjteménye, melyet a Sforza-kastélyban õriznek. A FORSTER KÉZIRATOK. Három kis jegyzetfüzet, amelyeket ma a londoni Victoria és Albert Museum õriz. MADRID I. és MADRID II. A mi századunk hatvanas éveiben felfedezett, s a 8937 és 8936 jelzettel megkülönböztetett két kódexet a madridi Biblioteca Nazionale õrzi. A Leonardo korai milánói tartózkodása idején elkezdett elsõ kódexben gépekrõl, fõleg szövõgépekrõl, mechanikus szerkezetekrõl készült rajzok (csavarok, láncok, fogaskerekek, csigák, lendkerekek, golyóscsapágyak, óraszerkezetek rajzai) láthatók. A második kötet tartalma: egy rövid írás a bronzló öntések problémáiról, az Arno folyó eltérítését szolgáló mesterséges csatorna terve, s Piombino védelmi rendszerének terve. HAMMER (RÉGEBBEN LEICESTER) CODEX. A kötet írásainak és rajzainak jelentõs része egy Leonardót különösen érdeklõ témával foglalkozik: a vízzel és annak dinamikájával - a folyókkal, vízesésekkel, örvényekkel, áradásokkal. De láthatók benne tanulmányok az asztronómia és a geológia kérdéseirõl, a föld szerkezetére vonatkozó elméletekrõl, s a föld felszínének változásairól. KÓDEX A MADARAK REPÜLÉSÉRÕL. A torinói Biblioteca birtokában van az az 1505-ben összeállított kötet, mely madarakról készített tanulmányokat és rajzokat tartalmaz, Leonardót nagyon érdekli a madarak anatómiája, viselkedésük a repülés során, alkalmazkodásuk a légköri viszonyokhoz. De egészen más témákkal foglalkozó lapok is találhatók benne - mechanikára, hidraulikára és építészetre vonatkozó feljegyzések. AZ ARUNDEL KÉZIRAT. A londoni British Museumban õrzött kötet különféle tartalmú füzetek gyûjteménye, Leonardo életének utolsó tíz évében készített feljegyzésekkel. Visszatér a víz témájához, ami már a Hammer Codexben, s a II. Erzsébet tulajdonában levõ Vízözön rajzokban is foglalkoztatta. Leonardo egy egész könyvet akart írni Libri primo delle acque (A vizek elsõ könyve) címmel.